Az Úr én fényességem, üdvösségem: kitől volna hát megijednem?
az Úr oltalma életemnek: kitől volna remegnem?
Mikor gonoszok rám rohannak, hogy húsomon lakozzanak,[55]
szorongatóim, ellenségeim, meginognak és földre hullanak.
Tábort ha táboroznak ellenem, nem fél akkor sem én szívem;
háború hogyha kél reám, én akkor is reménykedem.
Egyért könyörgök én az Úrnak, csak egyet kérek:
hogy lakhassam az Úrnak hajlékában, amíg csak élek.
Hogy nevezhessem az Úr édességét,
és láthassam temploma ékességét.
Mert a gonosz napon sátorában rejt engem el,
elbújtat hajlékának rejtekében,
és sziklára emel.
Körülvevő elleneim fölött
magasan hordom most is a fejem
S áldozni fogom az Úr hajlékában az újjongás áldozatát,
zsoltározok s Uram énekelem.
Halld meg, Uram, kiáltó hangomat,
könyörülj rajtam, halld meg szavamat,
Szívem hozzád beszél, tégedet keres arcom,
én Uram, arcodat óhajtom![56]
Arcod előlem el ne rejtsd,
szolgád haraggal el ne vesd,
El ne taszíts, hisz te vagy segedelmem,
Istenem, megmentőm, el ne hagyj engem.
Elhagyna bár apám, anyám,
az Úr visel gondot reám.
Uram, mutasd meg nékem útadat,
és síma ösvényen vezess én ellenségeim miatt.[57]
Ne adj engem szorongatóm dühének,
hazug tanúk támadnak énnekem s erőszakot lihegnek ellenem.
Hiszem, hogy az Úr javait meglátom
az élők országában.[58]
Az Urat várd és légy erős,
szíved legyen szilárd, s az Urat várd!
55. húsomon lakozzanak: azaz teljesen megsemmisítsenek.
56. arcodat: azaz kegyességedet, jóakaratodat.
57. síma ösvényen: a biztos úton (vö. Zsolt. 25, 12).
58. A maszoréta szöveg szerint: ,,Ó, ha nem bíznám abban, hogy meglátom. Istent az élők országában!'' Ez a költészetben gyakran alkalmazott hiányos mondat, melyhez hozzá kell gondolni: ,,akkor aztán éppenséggel végem volna.'' az élők országában: remélem hogy még halálom előtt megtapasztalom Isten kegyelmét és jóakaratát.