Szeretlek, Uram, erősségem,
Uram, kőszirtem, váram, szabadítóm,[29]
Istenem, sziklám, tehozzád futok,
védő pajzsom, üdvömnek szarva, én menedékem!
A dícséretes Urat kiáltom segítségül,
és megszabadulok az ellenségtől.
Körülvettek halál hullámai,
rémítenek a pusztulás patakjai,
Az alvilág kötelei megkörnyékeztek,
halál hurkai reám tekeredtek.
Gyötrelmemben az Urat szólítottam
én Istenemhez kiáltottam;
S ő templomából meghallgatta szavamat,[30]
fülébe vette kiáltásomat.
A föld megindult és megreszketett,[31]
gyökerükben inogtak a hegyek
s megrendültek, mert ő haragra lobbant.
Orrlyukai füstöt löveltek
és szája emésztő tüzet,
holtszenek attól élő lángra keltek.
Lehajtotta az egeket s leszállt;
lábai alatt setét fellegek.
A kerubokra hágott s tovaszállt,[32]
suhant a szélnek szárnyain.
Sötétséget öltött magára lepleül,
sötét vizet, sűrű felhőt búvóhelyül.
Fényességétől orcájának
tüzes parazsak villanának.
És mennydörgött az egekből az Úr,
a Magasságos hallatta szavát,
Nyilait elsújtotta és szétzavarta őket,
villámainak sokaságát, és szerteűzte őket.
Előbukkantak ágyai a tengerfenekeknek,
A földkerekség fundamentumai megmeztelenedtek
Az Úr rivalgásától,
haragjának fuvallatától.
Lenyújtotta magasból kezét és megfogott,
nagy vizekből magához ragadott.
Megmentett erős ellenségeimtől.
nálam hatalmasabb gyűlölőimtől.
Nekem estek nyomorúságom napján,
ám engem az Úr megvédelmezett.
Kivezetett tágas mezőre engem,
megszabadított, mivel szeretett.
Igazvoltom szerint cselekedett,
tiszta kezemért jóval fizetett.
Mivel az Úrnak ösvényein jártam,
és Istenemtől bűnnel el nem álltam.
Mert parancsait szemem előtt hordtam,
és rendeléseit magamtól el nem toltam.
De színe előtt becsületes voltam
és a vétektől tartózkodtam.
Meg is jutalmazott az Úr én igazvoltomért,
szemei előtt tiszta kezemért.
Kegyes vagy a kegyeshez,
igaz vagy az igazhoz,
Tisztához tiszta vagy
és okos a ravaszhoz.
üdvöt lel nálad az egyszerű nép,
de megalázod a gőgös szemét.
Meggyújtod, Uram, szövétnekemet,
én Istenem, megfényesíted sötétségemet.
áttörök veled ellenséges hadakat,
Istenemmel áthágok falakat.
Az Isten útja szeplőtelen út,
az Úr szava tűzben próbáltatott;
védőpajzsa ő mindeneknek, akik őhozzá menekednek.
Kicsoda Isten az Úron kivűl?
hol a kőszál Istenünkön kivűl?
Isten övez erővel engemet,
szeplőtlenné teszi ösvényemet.
Mint szarvasét, oly gyorssá tette lábam.
és falállított engem magasságban.[33]
Csatákra gyakorolta kezemet,
s karomat, hogy a rézíjjt könnyen hajlítsa meg.
Énnekem adtad szabadító pajzsod,
istápolóm volt jobbkezed,
szorgos gondoskodásod naggyá tett engemet.
Tág utat adtál lépdelni alám
és nem ingadozott bokám.
Ellenségeim üldözőbe vettem és el is értem
s míg ki nem irtottam, vissza se tértem.
Összetörtem őket, hogy többé föl sem kelnek,
lábam alatt hevernek.
Harci erővel te öveztél engem,
lábaim alá hajlítottad, ki fölkelt ellenemben.
Ellenségeim futni fordítottad,
s gyűlölőimet kiirtottad.
Kiáltottak, -- de mentő nem akadt;
az Úrhoz, -- de nem hallá szavukat.
Szétszórtam őket, mint a szél a port,
mint az utcák sarára, lábam rájuk tiport.
Népem viszályaiból kiragadtál,
nemzetek fejévé avattál,[34]
Ismeretlen nép szegődött szolgámmá,
szavam fogadta első hallomásra;
Idegenek énnekem hizelegtek,[35]
idegenek kibújtak váraikból, sápadtak és remegtek.
Éljen az Úr! Kősziklám legyen áldott!
magasztaltassék Isten, ki megváltott,
Isten, ki bosszút állnom engedett,
és népeket alám vetett.
Megszabadítottál elleneim kezéből,
felmagasztalnál támadóm felett,
erőszakos embertől megvédtél engemet.
Azért áldani foglak, Uram, a nemzeteknek
és zsoltárt mondok te nevednek:
Ki a te királyodnak nagy győzelmeket adtál,
és irgalmat halmoztál fölkentedre,[36]
Dávidra és magvára mindörökre.
29. kősziklám kőszirtem: az Ószövetségben gyakran alkalmazott kép Istennek, erős oltalmunknak jelölésére (Vö. Zsolt. 18 15; Móz. V. 32, 4, 15, 18, 31).
30. templomából: e helyen Isten égi lakóhelyét kell érteni
31. Az isteni beavatkozás nagyszerű képekben jelenik meg: a földrengésben (8. 16), a viharban (9-15). Hasonló leírásokat találunk Zsolt. 28.; 96, 2-6; Bir. 5, 4 sk. Hab. 3 stb.
32. kerub: a kerubok tartják Isten trónját; ezért írja a Szentírás: ,,aki a kerubokon trónol'' (Zsolt. 79, 2; 98, 1 stb.).
33. magasságban: magasan lévő, biztos helyekre tette őt. Vö Zsolt 60, 3; Hab. 3 19.
34. A belső és külső ellenséget mind legyőzte.
35. hízelegtek: akarva -- nem akarva beismerték, hogy legyőzte őket.
36. fölkentedre: azaz Dávid királyra.