Hallgasd meg, Uram, az igaz ügyet,
halld meg könyörgésem szavát,
fogadd füledbe imádságomat, mert ajkamon nincs csalfaság.
Arcodról várom ítéletemet:
mivel látja az igazat szemed.
Vizsgáld meg szívemet, fürkészd meg éjszaka, próbálj meg tűzzel engem,
gonoszságot nem fogsz találni bennem.
Szájam nem vétkezett ember szokásaként;
megtartottam a törvény útjait, ajkadnak igéi szerént.
Szilárdan belenőttek ösvényeidbe lépteim
nem ingadoztak rajtuk lábaim.
Hozzád kiáltok én, mert meghallgatsz, Uram;
hajtsd füled hozzám, hallgasd meg szavam!
Csodálatos irgalmadat mutasd meg,
mert ki jobbodhoz menekül, készséggel mented ellenségtől azt meg.
Mint szemed fényét, oltalmazz meg engem,
fedezz el szárnyad árnyékával engem
a gonoszok elől, kik erőszakot hoznak ellenemben.
Én ellenségeim dühödten rajzanak körül,
elzárják tőlem durva szívüket,[26]
és szájuk szól kevély beszédeket.
Lépteik immár körülvesznek,
rám szegzik szemüket, hogy földre verjenek,
Mint oroszlán, zsákmányra éhesen,
mint oroszlánkölyök a leshelyen.
Kelj fel, Uram, siess elébe, döntsd le,
Kardoddal a gonosztól én lelkemet ragadd el,
az emberektől, én Uram, kezeddel.
Az emberektől, kiknek ez az élet a része[27]
s javaiddal megtöltik hasukat.
Fiaik dúslakodnak
s kicsinyeikre hagyják amijük megmarad.
De én igazságban látom meg képedet,
és arcoddal lakom jól, mikor felébredek.[28]
26. durva szívüket: szószerint: hájukat; érzéketlen és megkeményedett szívüknek kifejezése.
27. kiknek ez az élet a része: szószerint: akiknek része életükben csak a földről kerül ki. A szöveg elég sérültnek látszik, de bizonyára az ellenség evilági és anyagias életmódját akarja kifejezni.
28. A zsoltáros kifejezi abbéli reményét, hogy Istent meg fogja látni miután felébredt álmából, ti. a halál álmából (vö. Zsolt. 75, 6; Dán. 12, 2. Hasonló gondolatot fejez ki a 15. zsoltár.)