Áldott az Úr, sziklám áldott legyen,
harcra tanítja ujjaim, viadalra kezem.
Irgalmasságom, váram,
szabadítóm és menedékem.
Pajzsom és támaszom,
ki népeket hódoltat nékem.

Mi az ember, Uram, hogy törődöl vele?
az ember fia, hogy gondolsz vele?
Mint szélfuvalom, az ember olyan,
napjai mint az árnyék, amely tovasuhan.
Szállj le, Uram, hajtsd meg az egeket,
illesd a hegyeket, hogy füstölögjenek;
Villámot villants s szórd el őket,
lődd ki nyilaid és zavard meg őket:
A magasságból nyújtsd ki kezedet,
ragadj ki engem, sok vizekből ments meg,
kezéből az idegeneknek.
Kiknek szája hamissággal tele,
s jobbjuk emelik hamis esküre.

Isten, új dalt éneklek majd neked,
tízhúrú lanton mondok éneket,
Ki királyoknak diadalmat engedsz,
ki Dávidot, szolgádat, megmentetted,
Ments meg a gonosz kard éléről,
szabadíts meg idegenek kezéből,
Kiknek szája hamissággal tele,
s jobbjuk emelik hamis esküre.[579]

Legyenek fiaink, mint a palánták,
fiatalságukban növekedők ;
Lányaink, mint a szegletoszlopok,
metszett oszlopok a templom előtt.[580]
Színig legyenek csűreink,
minden terményekkel bővelkedők;
Juhaink legyenek ezerszer szaporák,
sokasodjanak mezeinken tízezerszerte;
és barmainknak roskadozzon terhe.
Rés falainkon ne legyen, és ne legyen számkivetés,[581]
sem utcáinkon jajveszékelés.

Boldog nép, melynek így megyen sora!
boldog nép, melynek Isten az Ura![582]


579. A zsoltár első részének (1-11) kérései majdnem mind szerepeltek más zsoltárokban, leginkább a 8, 17, 32, 103 zsoltárban, ahol már az egyes hasonlatokat kifejtettük. A 12-15 versről az exegéták között nincs egyetértés. Vannak, akik úgy vélik, hogy ezekben a versekben az istentelen gonoszok szerencséjét írja le (11. v.) ezzel szembeállítja (15. v ) annak a népnek igaz szerencséjét, mely Isten népe. Mások szerint a 12-15. vers könyörgést tartalmaz, mellyel Isten népe számára szerencsét kér a zsoltáros. Az Ószövetségre való tekintettel inkább ez a magyarázat látszik helytállónak, mert az ígér a jámboroknak leginkább földi javakat.
580. fiatalságukban: a fiatal kor életerejében. oszlopok a templom előtt: úgy látszik, hogy e kissé homályos szavak a leányok virágzó és szép külsejét írják le. Semmi ok a kariatidákra (nőalakú oszlopok) gondolni, mint egyesek ajánlják.
581. rés falainkon ne legyen: a város és a házak falai erősen álljanak. ne legyen számkivetés: ti. a legyőzött város lakóinak tömege, akiket az ellenség számkivetésbe hajt.
582. A fiak bősége, a gazdagság, a szerencse, a béke azok az ajándékok, melyeket az Ószövetség szerint az Isten megad az ő jámbor tisztelőinek.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu