Uram, a szemed rajtam, te ismersz engemet,
ismered minden álltom-ültömet.
Távolról minden gondolatom érted;
látsz, ahol járok s ahol nyugoszom,[556]
és ismerős vagy minden utamon.
A szó még el sem érte nyelvemet,
ime, Uram, te mindenestül máris ismered.
Előlem is, mögülem is általölel karod,
kezedet rajtam nyugtatod.
Nagyon csodálatos ez a tudás nekem,
olyan magas, hogy meg nem érthetem.
Te lelked elől hova volna mennem?
színed elől hova rejteznem?
Egekbe hogyha hágok: ott jelen vagy,
holtak közt vessem ágyam: odalenn vagy.
Naptámadatnak szárnyára ha kapnék,
tenger legszélső szélein ha laknék,[557]
Oda is csak a te karod vezet,
tart engem ott is jobbkezed.
S ha mondanám: ,,Hulljon homály fölém,
és éjre váljék köröttem a fény'':
Az éj setétje nem setét neked,[558]
és mint a nappal, világos az éjjel,
fény vagy setét: előtted egy.
Mert te formáltad a veséket bennem,[559]
anyám méhében te formáltál engem.
Dícsérlek, hogy olyan csodásan lettem,
hogy csodás vagy minden művedben.
Én lelkemet is látod teljesen,
nem volt előtted rejtve lényegem,[560]
Mikor alkottál a rejtek ölében,
amikor formáltál a föld mélyében.
Szemeid látták minden tettemet,
és könyvedben megírva mindenek,
számlálva vannak a napok előre, még meg sem lettenek.
De énnekem, ó Isten, terveid milyen súlyosak!
és mily temérdek számosak![561]
Ha megszámlálnám: többek a fövenynél:
ha érhetném is végét: még mindig teveled vagyok.[562]
Bár elpusztítanád, Isten, a gonoszat,
s tágítanának tőlem a vérre szomjasak!
Mert gonoszul lázadnak ellened,
ellenségeid álnokok és gőgösek.
Ki téged gyűlöl, Uram, ne gyülöljem?
ne útáljam, aki ellened fölkel?
Gyűlöletem ellenük teljes,
számomra is ellenség lettek.[563]
Vizsgálj meg Isten és ismerd meg szívemet,
próbára vess, lásd hogyan érezek.
És lásd, hogy nem a bűnök útja von,
és vezess engem az ősi úton![564]
556. álltom-ültömet... ahol járok s ahol nyugoszom, vagyis életem minden cselekedetében ismersz.
557. naptámadat: amit keletről pillantanak meg; tenger... szélein: a legtávolabbi nyugaton.
558. Az éj setétje nem setét neked: e szavak valószínűleg a szöveg szélére írt magyarázatból csúsztak be.
559. a veséket: belső szerveimet (vö. 25. zs. 2.).
560. lényegem: szó szerint: csontjaim.
561. A versek értelme és szövege eléggé homályos.
562. ha érhetném is végét: még mindig teveled vagyok: te teljesen felkutathatatlan maradsz számomra, mintha csak semmit sem tettem volna.
563. Igen homályos ezeknek a verseknek az előbbiekkel való összefüggése, talán csak a mindent kifürkésző Isten előtt vallja meg a zsoltáros az istentelenek iránt érzett őszinte és teljes gyűlöletét (22. v.). Más magyarázat szerint inkább csodálkozik, hogy Isten, aki mindent tud és lát, élni engedi az istenteleneket, vagy hogy a bűnös emberek Isten ellen olyan magasan hordják fejüket. A 22-24. versből az látszik, hogy az első magyarázat az ajánlatosabb.
564. az ősi úton: azaz amelyen a régi idők jámborai, mint Noé, Ábrahám és mások jártak. Vö. Jer. 6, 16; 18, 15. Az újabbaké a bűnök útja.