Ünnepellek, Uram, szívem mélyéig,
mert meghallgattad ajakam igéit.
Zsoltározok neked az angyalok színe előtt,[554]
arcomra borulok szent templomod előtt.
És ünnepelem nevedet,
jóságodat, hűségedet.
Mert naggyá tetted mindenekfelett
nevedet s ígéretedet.
Mikor hívtalak, szavam meghallottad,
lelkem erejét megsokasítottad.
A föld minden királyai, Uram, áldani fognak,
mihelyt meghallják hangját ajakadnak.
S zengeni fogják útjait az Úrnak:
,,Valóban nagy dicsősége az Úrnak!''
Valóban fölséges az Úr és gondja van a kicsinyek felől,
de a kevélyen átnéz messziről.
Szorongás közepett ha járok, életben tartasz engemet,
ellenségeim dühe ellen kiterjeszted a kezedet,
és megszabadít jobbkezed.
Az Úr elvégzi értem, amit kezdett,[555]
Uram, jóságod örökkévaló,
kezed művét ne vesd meg!
554. az angyalok színe előtt: a héber szó érthető úgy is: a népek istenei előtt, akik ettől megzavarodnak, vagy azok előtt a földfeletti teremtmények előtt, akik Isten udvarát alkotják; ezért tehát a fordítás valószínűleg helytálló.
555. elvégzi... amit kezdett: ti. segítő és erősítő művét.