Dícsérjétek az Urat, mivel jó,
mivel irgalma örökkévaló![543]
Dícsérjétek istenek Istenét,
mivel irgalma örökkévaló!
Dícsérjétek az uraknak Urát,
mivel irgalma örökkévaló![544]

Ki egymaga tett csodadolgokat,
mivel irgalma örökkévaló!
Ki az egeket bölcsen alkotá,
mivel irgalma örökkévaló!
Ki a vizek fölött kiterjesztette a földet,
mivel irgalma örökkévaló!
Ki nagy világítókat alkotott,
mivel irgalma örökkévaló!
Napot, hogy lenne úr a nappalon,
mivel irgalma örökkévaló!
Holdat, csillagot úrnak éjszakán,
mivel irgalma örökkévaló!

Ki megveré Egyiptomot elsőszülöttiben,
mivel irgalma örökkévaló!
S kivezette közülük Izraelt,
mivel irgalma örökkévaló!
Hatalmas kézzel és kinyújtott karral,
mivel irgalma örökkévaló!
A Vörös tengert aki kettészelte,[545]
mivel irgalma örökkévaló!
És Izraelt közepén átvezette,
mivel irgalma örökkévaló!
Fáraót s hadát tengerbe vetette,[546]
mivel irgalma örökkévaló!
Ki a pusztában vezérelte népét,
mivel irgalma örökkévaló!

Aki lesújtott nagy királyokat,
mivel irgalma örökkévaló!
S megölt erős királyokat,
mivel irgalma örökkévaló!
Sehont, az amorreusok királyát,
mivel irgalma örökkévaló!
És Ogot, Básánnak királyát,
mivel irgalma örökkévaló!
És földjüket átadta birtokul,
mivel irgalma örökkévaló!
Birtokul szolgájának Izraelnek,
mivel irgalma örökkévaló!

Ki alacsonyságunkban megemlékezett rólunk,
mivel irgalma örökkévaló!
Megszabadított ellenségeinktől,
mivel irgalma örökkévaló![547]
Ki eledelt ád minden testnek,
mivel irgalma örökkévaló!
Dícsérjétek az égnek Istenét,
mivel irgalma örökkévaló!


543. Vö. 117, 1-4.
544. istenek Istenét... uraknak Urát: azaz az egyedüli legfőbb Istent és Urat.
545. kettészelte: a tenger mintegy két vízfallá vált szét, s ezek között mentek át az izraeliták.
546. A vers hosszabb mint a többi; valószínűleg törlendő belőle az ,,és hadát''; Fáraót, vagyis az egyiptomi sereget, melyet a fáraó vezényelt. E király pusztulására e költői szövegből nem lehet következtetni; a királyon synecdochéval (szócserével) az egész birodalmat, vagy népet kell érteni.
547. Talán a babiloni fogságból való szabadulásról van itt szó.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu