Emlékezzél, Uram, Dávidra kegyesen,
hogy mennyit fáradott:[525]
Megesküdött az Úrnak,
és Jákob Erősének fogadást fogadott:[526]
,,Nem lépek addig házam sátorába,
nem hágok addig nyugvó nyoszolyámba,
Szemem addig nem engedem álomra,
pilláim nyugalomra,
Amíg az Úrnak hajlékot lelek,
Jákob Erősének lakóhelyet!''
Ime hallottunk róla Efratában,
és föltaláltuk Jáár mezejében,[527]
Most menjünk hát be sátorába,
boruljunk lába zsámolya elébe.[528]
Indulj el, Uram, nyugalmad helyére,[529]
te és a te fölségednek szekrénye.
Papjaid öltözzenek igazságba,
vígadva vígadozzanak jámboraid.
És gyermekeid asztalod körül
Dávidnak, szolgádnak kedvéért,
fölkented orcáját el ne taszítsd![530]
Esküt tett Dávidnak az Úr,
erős ígéretét meg nem másítja sohasem:
,,Nemzetségednek magvát
király-székedre ültetem.
Ha fiaid megtartják velem a szövetséget,
s mikre tanítom őket, az igéket:
Az ő fiaik is örökké
ülni fogják királyi széked.''[531]
Mivel Siont az Úr kiválasztá magának,
ezt óhajtotta trónusának:
,,Ez örökre az én nyugvóhelyem,
itt fogok lakni, mert ezt kedvelem.
Áldva megáldom eleséggel,
szegényeit jóllakatom kenyérrel.
Üdvösséggel ruházom papjait,
vígadva vígadoznak szentjei.
Dávidnak ott szarvat támasztok,
lámpást készítek fölkentemnek én.[532]
Elleneit gyalázatba öltöztetem,
és koronám fog ragyogni fején.[533]
525. hogy mennyit fáradott, ti. a templom építésében, vö. Sám. II. 7, 2, 3. Kir. III. 8, 17.
526. Jákob Erőse (vö. 6. v.): így nevezi Istent Móz. I. 49, 24; Iz. 1, 24; 49, 26; 60, 16.
527. hallottunk róla: ti. a frigyszekrény (erről szól a 7. v.) Jeruzsálembe való átszállításáról hallottak Efratában, vagyis Bethlehemben, Dávid városában; megtalálták Jáár mezejében, vagyis Karjatjarimban, ahol sokáig maradt (Sám. I. 7, 1-2; Sám. II. 6, 2; Krón. I. 13, 1-8.).
528. lába zsámolya: mert az Úr jelen volt a frigyszekrény fölött (,,Kerubok fölött ülvén'', vö. 79, 2; 98, 1), :, frigyszekrényt az Úr lába zsámolyának nevezték (vö. 98, 5.).
529. nyugalmad helyére: a frigyszekrénynek állandó nyugodt helye nem volt, mióta Silóból elvitték (Sám. 11. 4, 3 sk.).
530. fölkented: az a Dávid családjából való király, akinek uralkodása alatt készült a zsoltár.
531. Vö. 88, 4-5, 29-39. Sám. II. 7, 8-16.
532. támasztok: a héber -- sarjasztok; a Messiást sarjnak nevezi Jer. 23, 5; 33, 15; Zak. 3, 8; 6, 12 -- szarvat: hatalmas ivadékot, azaz a Messiást. -- lámpást: szimbolikusan az ivadék helyett, vö. Sám. II. 21, 17; Kir III. 11, 35; 15, 4; Kir. IV. 8, 19. -- fölkentemnek, vagyis Dávidnak.
533. elleneit... fején: a Messiásról van szó.