Azt mondja szívében az esztelen:
,,Nincs Isten!''
Megromlottak, útálatosak tetteik,
aki jót tenne, nincsen.
Az Úr lenéz mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e még okos, van-e még Istent kereső?
Mind, mind tévelygenek, romlásra váltak valamennyien,
egyetlenegy sincs jót cselekedő.[19]
Ugy-e, hogy mind eszükre fognak térni a gonosz emberek,
kik úgy nyelik el népemet, amint falják a kenyeret?[20]
Nem hívták segítségül az Urat;
akkor majd megrettennek rettegéssel!
mert Isten van az igaz nemzedékkel.
Zavart akartok hozni a szegényre:
ám az Úr az ő menedéke.
Bár jönne üdvösség Sionból Izraelnek,
ha majd fordít az Úr ő népe sorsán,
akkor örül majd Jákob és ujjong Izrael!
19. Költői túlzással állapítja meg, hogy: aki jót tenne, nincsen, tévelyegnek valamennyien. Istent cselekedeteikkel tagadják (vö. Tit. 1, 16), ha nem is szájukkal vagy megfontolt ítélettel.
20. amint falják a kenyeret: nem egészen biztos fordítás; ,,népemet elnyelik'' azt akarja kifejezni, hogy azt saját előnyükért tönkreteszik.