Ha nincs az Úr velünk,
-- mondhatja immár Izrael --
Ha nincs az Úr velünk:
mikor az emberek fölkeltek ellenünk,
tán elevenen nyeltek volna el,
Mikor haragjuk felgerjedt reánk;
tán vizek nyeltek volna el,
Átcsapott volna rajtunk vad folyó,
átcsapott volna rajtunk a víz, az áradó.
Áldott legyen az Úr, ki nem engedett minket
fogaik martalékaul![504]
Megszabadult a lelkünk, mint madár
a vadászok tőréből szabadúl.
A tőr elrontatott,
és mi megmenekedtünk.[505]
Az Úr nevében a mi segedelmünk,
aki eget és földet alkotott.
504. Két metaforával, ti. a dagadó és mindent magával ragadó patakéval és a zsákmányát vadul felfaló vadállatéval szemlélteti a zsoltáros a veszélyt és a maga gyengeségét.
505. Milyen veszélyről szól a zsoltáros, nem tudjuk.