Az Úrhoz kiáltottam szükségemben,
és meghallgatott engemet.
Csalárd ajaktól, álnok nyelvtől
mentsd meg Uram a lelkemet![494]
Mit ád az Úr s mit ád majd ráadásul,[495]
te álnok nyelv, neked?
Harcosok éles nyilait
és boróka-parázstüzet.[496]
Jaj énnekem: Mosochban kell lakoznom,
Cédár sátraiban kell sátoroznom![497]
Már túl soká lakozott lelkem itt,
azok közt, kik a békét gyűlölik.
Míg az én beszédem békesség,
ők már a hadat el is kezdték.
493. A 119-133. zsoltárnál a lépcsőének felirat található, valószínűleg azért, mert a leviták énekelték azon a tizenöt lépcsőn, melyeken az asszonyok udvarából az izraeliták udvarába mentek fel. Mások szerint (s ez kevésbé valószínű) ,,felvonulási, zarándoklási ének''-nek kell a héber kifejezést fordítani, mert a templomba felvonulók, zarándokok énekelték, vagyis évenként háromszor a templomba felmenő izraeliták (vö. Móz. II. 23, 17; Móz. V. 16, 16). Egyesek közülük talán akkor keletkeztek, amikor Cyrus szabadonbocsátotta az izraelitákat, s a foglyok Babilóniából Palesztinába ,,felmentek'' (vö. Ezdr. 7, 9).
494. A zsoltáros, amint már gyakran tapasztalta Isten segítségét, most is azért könyörög.
495. mit ád... mit ád majd ráadásul? (ti. Isten): esküformulából vett beszédmód; ,,ezeket tegye neked Isten, és ezeket adja hozzá, ha...'' (vö. Sám. I. 3, 17; 14, 44; 25, 22 stb.). Tehát a legsúlyosabb büntetésról van szó, melyet majd Isten rájuk mér.
496. éles nyilak lesznek a büntetések, azaz a biztos halál, és a boróka-parázs, vagyis tűz; a boróka kemény fája erős és állandó tüzet ad.
497. Mosoch, a Fekete tengernél lakó nép (vö. Móz. I. 10, 2 ); Cédár, a szír-arab puszta nomád népe (Móz. I. 25 13). E két nép metaforikusan a barbár és műveletlen népeket jelzi.