Adjatok hálát az Úrnak, mert jó;
mivel irgalma örökkévaló.[453]
Mondja Izrael háza:
,,Irgalma örökkévaló.''
Mondja Áronnak háza:
,,Irgalma örökkévaló.''
Mondják akik az Urat félik:
,,Irgalma örökkévaló.''[454]
Szorongatásaimban küldtem az Úrnak szózatot,[455]
meghallgatott az Úr és megszabadított.
Az Úr velem: nincs bennem félelem;
ember mit árthat énnekem?
Az Úr velem van, ő a segedelmem,
s látni fogom ellenségeimet megszégyenülten.
Jobb az Istenre hagyakodni,
mint emberekben bizakodni.[456]
Jobb az Istenre hagyakodni,
mint a fejedelmekben bizakodni.
Minden nemzetek körülvettek engem:
az Úr nevében őket letepertem.
Minden oldalról körülvettek engem:
az Úr nevében őket letepertem.
Körülrajzottak, mint a méhek, engem;
mint tüskegalyt a tűz, úgy megperzseltek engem:
az Úr nevében őket letepertem.[457]
Kergettek, taszigáltak, hogy esnék el,
de az Úr hozzám fordult segítséggel.
Az Úr erőm és bátorítóm,
ő lett nekem megszabadítóm.
Ujjongás és üdvösség szava szól
az igazak sátraiból.[458]
Az Úrnak jobbja működött hatalmasan,
az Úrnak jobbja engem fölemelt,
az Úrnak jobbja működött hatalmasan.
Én nem halok meg, hanem élek,
s az Úr tetteiről beszélek.
Megbüntetett az Úr, megbüntetett,
de a halálnak át nem engedett.
Nyissátok meg előttem az igazságnak kapuját:[459]
hálát adni az Úrnak, hadd menjek rajta át.
Ez a kapu az Úrnak kapuja,
csak az igazak mennek be oda.
Hálát adok, mert rám ügyet vetettél,
és szabadítóm lettél.
A kő, mit az építők megvetettek:
köve lett szegeletnek.[460]
Az Úr mívelte ezeket:
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.
Ezt a napot az Isten adta:
örvendezzünk és vígadjunk ma.
Ó Uram, ments meg:[461]
ó Uram, jó sikert engedj!
Áldott aki az Úr nevében közeleg;
az Úrnak hajlékából megáldunk titeket.
Isten az Úr és felettünk ragyog.[462]
Lombos ágakkal ünnepélyes sorokba álljatok,
föl, egészen az oltárszarvakig.[463]
Istenem vagy te, hálát adok néked,
én Istenem vagy, magasztallak téged.
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó;
irgalmassága örökkévaló.
453. adjatok hálát... irgalma: vö. 105. zs. 1; 106, 1; 135, 1; Jer. 33, 11.
454. vö. 113. zs. 9-11; 134, 19, sk.
455. Aki beszél, úgy látszik, a nép nevében beszél.
456. emberekben: Izrael számtalanszor tapasztalta, hogy fejedelmek és királyok nem tudtak segítséget nyújtani neki (vö. Iz. 30, 3-5; 31, 3).
457. A veszély és a harc metaforikus és hiperbolikus leírása.
458. az igazak sátrai: talán azokat a hajlékokat jelöli, melyekben az őszi ünnepeken lakni szoktak az izraeliták (vö. Móz. III. 23, 42-43; Neh. 8, 14-17).
459. Az ünnepi körmenet már a templom ajtajáig jutott s a résztvevők könyörögnek, hogy beléphessenek az Úrnak ajtaján (vö. 14. zs. 23).
460. Izrael népét Isten kiválasztotta, hogy a messiási ország szegletének feje és szegletköve legyen; azt az Izraelt, amelyet megvetettek és megtapostak a nagy világbirodalmak. Tökéletesebb értelemben Krisztus ugyanezt mondja magáról (Mt. 21, 42-44 és a párhuzamos helyek; vö. Ap. csel. 4, 11; Ef. 2, 20-21; 1 Pét. 2, 7).
461. ments meg: (héber: hozsanna) vö. Mt. 21, 9; a nép és az Urat követő tanítványok virágvasárnap a templomba való ünnepélyes bevonuláskor a szokásos ritusokat követték.
462. A papok megáldják azokat, akik a templomba lépnek (vö. a Móz. IV. 6, 24-beli áldás-formulát). Isten az Úr és felettünk ragyog (vö. Móz. IV. 6, 25).
463. lombos ágakkal ünnepélyes sorokba álljatok: a körmenet résztvevői kezükben virágokból és ágakból készített csokrokat vittek (vö. Makk. II. 10, 7). az oltárszarvakig: ti. az égő áldozatok oltáráig, mely a papok udvarában volt elhelyezve (Móz. II. 40, 29); az oltár négy sarka szarv módjára emelkedett fel (vö. Móz. II. 27, 2; 29, 12; 38, 2; Móz. III. 2, 25. 30. 34).