Erős az én hitem, ha így is kellett szólanom:
,,Megaláztak igen nagyon!''
Mondottam félelmemben:
,,Álnok az ember!''[449]
Mi az, amit az Úrnak adhatok,
mindazért, amit énnekem adott?
Az üdvösségnek veszem serlegét,
és kiáltom az Úr nevét.[450]
Fogadásaim megadom az Úrnak,
hogy lássa mind a nép.
Az Úr szemében drága nagy dolog,
mikor meghalnak jámborok.[451]
ó Uram, én a te szolgád vagyok,
szolgád én s szolgálód fia:[452]
te bilincseimet feloldozod.
A hála áldozatját tenéked áldozom
s az Úr nevét szólongatom.
Fogadásaim megadom az Úrnak,
hogy lássa mind ő népe.
Az Úr házának udvarán,
Jeruzsálemnek közepében.
449. álnok az ember: vagyis az emberbe vetett minden bizalom csalárd (vö. 32. zs. 16; 59. 13).
450. Üdvösség serlegének hívja a zsoltáros azt a kelyhet, mellyel az italáldozatokat mutatják be hálaadásul az elnyert szabadulásért. Az ital-áldozatok kelyhéről vö. Móz. II. 25, 29; 37, 16. Az áldozat fölajánlása közben az Úr nevét hívják segítségül. -- Az Egyház ezeket a szavakat a miséző pap ajkára adja a szent Vér vétele előtt.
451. drága, vagyis nagyértékű, súlyos dolog; ezért Isten a jámborokat, s ezek közé tartozik a zsoltáros is, nem könnyen engedi meghalni (16. vers). Vö. 48. zsolt. 9. Szépen alkalmazza az Egyház ezt a kijelentést a vértanúságra.
452. szolgálód fia: a te szolgád vagyok, nemcsak saját megvallásom szerint, hanem származásom és nemzetségem alapján is.