Szeretem az Urat:
mert meghallgatta esdő hangomat.
Mert fülét hozzám hajlította,
amely nap hozzá kiáltottam.[446]
Körülvettek halál kötelei,
alvilág tőrei elértek engemet;
szorongatásra, gyötrelemre leltem;
S hívtam az Úr nevét:
,,Mentsd meg, Uram, a lelkem!''
Jóságos az Úr és igaz nekünk,
irgalmas a mi Istenünk.
Ôrzi az Úr az egyszerűeket;[447]
nyomorult voltam és megsegített.
Térj meg, én lelkem, pihenődre,
hiszen az Úr jót tett veled.
Mert megmentette lelkem a haláltól,
szememet a könnyektől, lábam a zuhanástól.
Az Úr előtt fogok majd járni én
az élők mezején.[448]
446. vö. 17. zsolt. 5, 6.
447. egyszerűeket: szó szerint ,,járatlanokat'' akik nem tudják magukat megvédeni.
448. A haláltól megmentve tovább élvezi ezt az életet. A héberben ez és a következő 115. zsoltár egy zsoltárt (116.) alkot, valószínűleg helyesen.