Én dicsőségem, Istenem, ne hallgass![420]
mert bűnös száj, mert álnok ajk tátong fel ellenem.
Hazug nyelvvel beszéltek énvelem;
megkörnyékeztek gyűlölet szavával,
és ok nélkül támadtak ellenem.
Szeretetemért megvádoltatom:
én pedig csak imádkozom.
Jóságomért rosszal fizetnek,
gyűlölettel a szeretetnek.
Támassz ellene gonosz embert,
jobbja felől álljon a vádoló.[421]
Ha pereskedik, elmarasztaltassék,
s kérése legyen hasztalanvaló.
Napjai szűken legyenek,
hivatalát más nyerje meg.
Hadd legyenek fiai árvák,
özvegyen hagyja hitestársát.
Fiai szerteszét bolyongjanak s kolduljanak,
puszta házukból kihajttassanak.
Minden jószága uzsorások prédájává legyen,
munkájának gyümölcsét hordja el idegen.
Ne akadjon, ki baját bánja,
árváit senki meg ne szánja.
Maradékának magva megszakadjon,
második ízre neve se maradjon.
Atyái gonoszsága jusson az Úr eszébe,
és irgalmat ne lásson anyja vétke.
Legyen mindez az Úr előtt örökkön,
s még emlékük is vesszen ki a földön.[422]
Sohasem gondolt az irgalmasságra,
üldözte a nyomorodott szegényt,
s a keseredett szívűt, hogy kergesse halálba.
Átkot szeretett: hát fejére szálljon,
nem akarta az áldást: hát tőle messze járjon.
Öltsön magára átkot, mint ruhát:
hatoljon az vízmódra belsejébe
és csontjaiba olajképpen.
Legyen rajt, mint a köntös, amelybe öltözik,
s az öv, mellyel mindig övezkedik.
Vádolóimra ezt mérje az Úr,
s kik lelkem ellen szólnak gonoszúl.
De te, én Uram Isten, állj mellém nevedért,
ments meg engem kegyes jóságodért.
Mert én nyomorult és szegény vagyok,
és szívem bennem megszaggattatott.
Mint elhanyatló árnyék, úgy haloványodom,
és mint a sáska, lerázattatom.[423]
A bőjtöléstől térdeim inognak,
húsom a soványságtól sorvad,
Gúnytárgya lettem a világnak,
fejet csóválnak, hogyha látnak.
Uram, Isten, segíts meg!
irgalmad szerint szabadíts meg!
Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed:
ezeket, Uram, te teszed.[424]
Hadd átkozzanak, csak te áldj meg,
szégyenüljön meg, ki fejemre támad,
s vígadozni engedd szolgádat,
Öltözzenek szégyenbe, kik marnak engemet,
és mint palásttal, gyalázatukkal födözködjenek.
Áldom az Urat szájammal nagyon,
sokaság közepett magasztalom.
Mert ott áll a szegény jobbja felől,
s megszabadítja ítélőitől.
419. E zsoltár tartalmi magyarázatát lásd a Bevezetésben.
420. dicsőségem: akit dicsőítek és mindig dicsőíteni fogok.
421. a vádoló: az ember jobbján áll a vádló, mint ahogy Zak. 3, 1- ben is a vádló a megvádolt főpap jobbján áll.
422. emlékük: az egész nemzetség emléke.
423. mint a sáska: az összeszedett sáskákat egy helyre hordják és rázzák, hogy elpusztítsák. Vagy hatalmas szélvihar fölkapja s a tengerbe sodorja őket (vö. Móz. II. 10, 19; Joel 2, 20).
424. a te kezed... te teszed: megengeded, hogy üldözést szenvedjek, de meg is szabadítasz.