Magasztaljátok az Urat, mert jó,
irgalmassága örökkévaló.
Ki mondja el az Úr hatalmas műveit,
ki számlálhatja el minden dícséretit?
Boldog, ki tartja a parancsokat,
s ami igaz, mindig annál marad.
Emlékezzél, Uram, reám a te népednek szóló kegyelemben,
segítségeddel látogass meg engem.
Hogy gyönyörködjem választottaidnak jósorán,
és örülhessek néped örömén,
s örökségeddel dicsekedjem én.
Mint atyáink, vétekbe estünk,
igaztalanul tettünk, gonoszat cselekedtünk.
Egyiptomban atyáink
nem becsülték meg te csodáid.
Kegyelmeid teljére nem ügyeltek,
de föllázadtak a Fölséges ellen a Vöröstenger mellett.
Mégis nevéért őket megmentette,[404]
és erejét nyilvánvalóvá tette.
Rárivallt a Vöröstengerre, és az megszáradott,
s a habokon át őket, mint puszta földön, átvezette.
És megmentette őket a gyűlölő kezéből,
és megszabadította az ellenség kezéből.
Ellenségeiket elborította vízáradat,
élő közöttük nem maradt.
Akkor igéjét elhivék,
és zengették dícséretét.
Ám tettei gyorsan feledve voltak:
szándékában nem bizakodtak.
Vágyaiknak a pusztán megeresztették fékét,
a sivatagban az Istent kísérték.
És ő megadta telni vágyuk,
de sorvadást bocsáta rájuk.[405]
S Mózesnek a táborban ellene szegülének,
és Áronnak, az Úr szentjének.
Megnyílt a föld s elnyelte Dátánt,
s elborította Abiron hordáját.
És hordájukat tűz emészté,
a vétkezőket láng enyészté.
Borjat formáltak Hóreb táján,
és imádták az öntött aranybálványt.
Dicsőségüket azzal cserélték el:[406]
szénafaló bika képével.
A szabadító Istent elfeledték,
ki Egyiptomban nagyokat cselekvék,
Kám országában csodadolgokat,
a Vöröstengeren borzalmakat.
Már-már azon volt, hogy elveszti őket,
ha választottja, Mózes
Az Urnál közbe nem lép,
hogy el ne vessze őket, haragja csendesedjék.
A sóvárgott földet lenézték,[407]
és nem hitték Isten igéjét.
Sátraikban dohogtak egyre,
az Úrra nem hederítettek.
S fölemelte kezét, úgy esküdött meg,
hogy a pusztában leteríti őket;
Hogy nemzetek között elszórja magvukat,
és országokon szerte széleszti magukat.
És magukat a Bélfegorhoz adták,
holt bálványoknak ették áldozatját.[408]
Ingerelte őt gonoszságuk,
és szakadt a csapás reájuk.
Ám akkor felkelt s ítélt Fineász,
és megszűnt a csapás.
És érdemül számíttatott ez néki
nemzedékről nemzedékekre végig.
Ám Meriba vizeinél ismét haragra kelték,
ott Mózest is bajba keverték.
Megkeserítették benne a lelket,
s ajka óvatlan szókat ejtett.[409]
Nem irtották a népeket,
kikről az Úr rendelkezett.
Pogányok közé elegyedtek,
s műveikkel megegyesedtek;
És szolgálták bálványaik,
ám ez kelepce lett nekik.[410]
Feláldozták fiaikat,
démonoknak lányaikat,
Ártatlan vért ontottanak,
fiaiknak és lányaiknak vérét,
akiket áldozatul adtak Kánaán bálványainak.
Az országot vérbűn fertőzte meg,
szennyesek lettek műveikkel ők,
s gaztetteikkel házasságtörők.[411]
Népe fejére akkor az Úr haragja szálla,
és örökségét megutálta.
És őket nemzetek kezére adta,
és úrrá lettek gyűlölői rajta.
És ellensége megnyomorgatá,
és megalázta kezei alá.
Megszabadítá sokszor-sokszor őket,
ám terveikkel elkeserítették,
s bűneikért porba verődtek,
Szorongatásaikra mégis szemet vetett,
mikor hallotta könyörgésüket.
Kötéséről javukra megemlékezett,
s nagy jósága miatt szánásra gerjedett.
És tette, hogy szánásra keltenek,
kik foglyul vitték őket, mindenek.
Urunk, Istenünk, szabadíts meg minket,
a pogányok közül gyüjtsd össze népedet,
Hogy szent neved magasztalhassuk,
és dícsérhessük dicsőségedet.
*
Áldott az Úr, Izrael Istene, öröktől mindörökké:
és mondja az egész nép: Ugy legyen! Alleluja!
403. A zsoltár tartalma a következő szentírási helyekre támaszkodik: Móz. II. 14, 9-31; 15, 1-18; Móz. IV. 11, 4-34; Móz. IV. 16, 1-35; Móz. II 32; Móz. IV. 13-14; 16, 1-35; Móz. II. 32; Móz. IV. 13-14; 25; Móz. 20, 1, 13.
404. és mégis nevéért... azaz saját dicsőségéért (vö Móz. II. 32, 11-14). Ezt a gondolatot erőteljesen domborítja ki Ezékiel próféta (20, 9, 14).
405. sorvadást: a héber szó valamilyen betegséget jelöl. A Zsoltáros itt Móz. IV. 11, 20-ra utal.
406. dicsőségüket: az Istent, akinek dicsősége kisérte őket vándorlásukban.
407. lenézték: mikor a kémek visszaérkeztek Kánaánból (Móz. IV. 14).
408. ették áldozatját: a moabitákkal együtt (Móz. IV. 25, 2.)
409. Mózes csüggedéséért azzal bűnhődött, hogy nem mehetett be az ígéret földjére (Móz. IV. 20, I-13).
410. kelepce: bűnre (gyermekeik feláldozására) csábító alkalom.
411. házasságtörők: a próféták nyelvén a. m. bálványimádók, Izrael egyetlen legitim vőlegénye ugyanis Jahve.