Magasztaljátok az Urat, kiáltsatok nevének,
tetteit a népeknek hirdessétek.
Daloljatok, zenéljetek neki,
elbeszéljétek csodatetteit.
Dicsekedjetek az ő szent nevében,
aki az Urat keresi, örvendezzen szivében.
Az Urat és erejét vizsgáljátok,
szüntelen arcát kutassátok.
Tartsátok észben a csodákat, amiket végbevitt,
a jeleket s szájának ítéleteit.
Sarjai szolgájának, Ábrahámnak,
fiai Jákobnak, választottjának![398]
A mi Urunk, az Isten ő,
egész földön ítélkező.
Mindörökké emlékezik a szövetségre,
az ígéretre, amelyet adott, ezernyi nemzedékre.
A kötésre, melyet Ábrahámmal kötött,
az esküre, melyet Izsáknak esküdött.
Mit Jákobnak erős törvényül rendelt,
örök kötésül Izraelnek,
Mondotta: Kánaán földjét neked adom,
örökségül rátok hagyom.
Amikor még kevesen voltak,
csekélyek, s ama földön jövevények,
És nemzettől nemzethez vándoroltak,
egy országtól a másik néphez,
Reájuk elnyomót akkor sem engedett,
értük királyokat megbüntetett:
,,Ne illessétek fölkentjeimet,
prófétáimnak ártani ne merjetek![399]
Éhséget hívott az ország fölé,
s kenyerük készleteit végképpen megtöré.
Már jó előttük férfi küldetett:
rabszolgaként eladták Józsefet.
Lábát békóba verték,
nyakát vasbilinccsel övezték.
Mindaddig, míg szava betellett:[400]
az Úr tett szót szolgája mellett.
Küldött a király s feloldotta,
a népek fejedelme, és kiszabadította.
És háza fölé úrrá rendelé,
elsővé minden jószága fölé.
ő nagyjait hogy megoktassa tetszése szerint,
s bölcsességre tanítsa véneit.
Izrael akkor Egyiptomba bément,
s Jákob Kám földjén vendéggé lett.[401]
És igen megsokasította népét,
erősebbé tette, mint ellenségét.
Fordított szívükön, hogy népe ellen gyűlöletre keljenek,
s szolgáin álnokságot cselekedjenek.
Akkor Mózest, szolgáját küldte el,
és Áront, akit kiszemelt.
És ők közöttük jeleket míveltek,
Kámnak földjén sok csodatettet.
Sötétet küldött, s lőn sötétség,[402]
de nem hallgatták meg igéjét.
Vizeik vérré váltanak,
és megölte halaikat.
Országuk a békáktól hemzsegett
be egészen királyi házaikba.
Szólott, s csapatban jöttek a legyek,
és szúnyogok minden határaikra.
Mint záporeső, hullt a jég,
földjükre lángos tűz szakadt,
Elvert szőlőt és fügefát
széttördelé határaikban fáikat.
Szólt, és sáskák jövének,
és száma-nincsen rágó-féreg;
És országuk minden füvét felemésztették,
megemésztették földjeik gyümölcsét.
Halálra sujtott földjükön minden elsőszülöttet,
zsengéjét minden erejüknek.
És kivezette őket arannyal és ezüsttel megrakottan
és törzseikben gyöngék nem akadtak.
Örült Egyiptom, hogy kimentenek,
mert rászállott miattuk rettenet.
Felhőt feszített oltalmul föléjük,
s tüzet, hogy legyen világos az éjük.
Fürjeket küldött, mikor esedeztek,
s égi kenyérrel bőven töltekeztek.
A sziklát megnyitotta, víz omolt,
s a pusztában folyóként szertefolyt.
Mert szent szavára visszagondolt,
mit szolgájának, Ábrahámnak mondott,
És kivezette népét vígassággal,
választottait örömujjongással.
Nekik adta nemzetek földjeit,
birtokul kapták népek javait.
Hogy megtartsák rendelkezéseit,
és kövessék törvényeit. Alleluja.
398. Ábrahám sarja, Jákob fiai: az izraeliták.
399. fölkentjeimet, prófétáimnak: a patriarkákról beszél akiknek élete különleges módon Istenhez volt láncolva s akik Istentől kinyilatkoztatásokat kaptak.
400. szava betellett: ... ti. József jövendölése (Móz. I. 41, 12- 14).
401. Kám földje: Egyiptom, népe Kámtól, Noé fiától származott.
402. A csapások költői -- nem történeti -- leírása, melyben költői, hyperbolikus kifejezések vannak.