Áldjad én lelkem az Urat!
ami él bennem, szent nevét dícsérje.
Áldjad én lelkem az Urat
és emlékezzél minden jótettére.
ő megbocsátja minden vétked,
és meggyógyítja minden gyengeséged.
Megváltja pusztulástól életed,
kegyelemmel és irgalommal koszorúz tégedet.
Életedet javakkal bőven áldja:
megújul ifjúságod, mint sasnak ifjúsága.[387]
Az Úr az igazságnak cselekszi műveit,
és minden elnyomottat igazához segít.
Mózesnek tudtul adta útjait,
Izrael fiainak tetteit.
Az Úr irgalmas és kegyelmes,
nagyirgalmú és hosszan-türödelmes.[388]
Nem pörlekedik szüntelen,
nem örökös haragja sem.
Nem bánik velünk bűneink szerint,
és nem fizet gonoszságunk szerint.
Mert amilyen magas az ég a föld fölött,
jósága oly hatalmas azokhoz, akik félik őt.
Amilyen messze van a napköltétől naplenyugta:
bűneinket tőlünk oly messze dobja.
Mint fiaihoz az atya kegyelmes:
az őt félőknek az Úr úgy kegyelmez,
ő ismeri, miből alkottatunk,
emlékezik, hogy por vagyunk.
Az ember napjai olyanok, mint a széna,
virul, mint a mezők virágai:
De átfú rajta szél, és nincs többé sehol:
többé helye sem ismeri.[389]
Ám áll öröktől örökig félőihez az Úr irgalmassága,
fiak fiaihoz ő igazságossága.
Azokhoz, akik szövetségét tartják,
és parancsait cselekedni emlékezetben hordják.
Az Úr trónszékét állítá egekben,
uralkodik, kormányoz mindenekben.
Áldjátok az Urat, ti minden angyalok,
kik veszitek parancsát, erős hatalmasok,
hogy engedelmesen megtartsátok szavát.
Áldjátok az Urat, minden seregei,
szolgái, kik cselekszitek akaratát.
Áldjátok az Urat, ti minden művei,
minden helyen uralkodótokat;
áldjad, én lelkem, az Urat!
387. mint sasnak ifjúsága: vö. Sz. Jeromos (Iz. 40, 31-hez): ,,Gyakran mondogattuk, hogy sasok öregségét megfiatalítja a tollcsere''.
388. Ezeket a szavakat megtaláljuk Móz. II. 34. 6-ban, ahol az Úr maga szól, vö. 144. zs. 8.
389. többé helye sem ismeri: olyan mulandó az emléke, hogy ott sem fognak emlékezni rá, ahol lakott. Ugyanígy szól Jób (7, 10; vö. 8, 18).