Uram, hallgasd meg imádságom,
jusson elédbe kiáltásom.
Ne rejtsd el arcodat előlem,
amely napon eljő szorongatásom.
Hajlítsd füled felém:
hamar hallgass meg, amikor hozzád kiáltok én.
Mert mint a füst, enyésznek napjaim,
és mint a tűz, elégnek csontjaim.
Kiaszott, mint a fű, úgy szárad el szívem,
elfelejtem megenni kenyerem;
Nyögéseim olyan nagyok,
hogy már csak csont és bőr vagyok.[378]
Olyan vagyok, mint puszták pelikánja,
mint a bagoly a romokon,[379]
Mint magányos madár a háztetőn,
álmatlanul sóhajtozom.
Elleneim gyaláznak naphosszat engemet,
átokszó lett nevem azoknak, akik dühöngnek ellenem.[380]
Mivel kenyér gyanánt hamut eszem,
italomat könnyekkel keverem
Mert haragra gerjedtél és bosszúra,
mivelhogy fölemeltél és elejtettél újra.[381]
Mert mint az elnyúlt árnyék, napjaim olyanok,[382]
és mint a széna, száradok.
Ám mindörökre, Uram, élsz te
és a te neved minden nemzedékre.
Kelj fel és essék Sionon szíved meg,
mert itt az idő, mert órája eljött te könyörületednek.
Mert kedvesek kövei szolgáidnak,
és omladékán siralommal sírnak.[383]
És félni fogják nevedet, Uram, a nemzetek,
és mind a föld királyai te dicsőségedet,
Amikor az Úr Siont megújítja,
s dicsőségében megjelen,
Szegények imájához odafordul,
s könyörgésük nem utasítja el.
Az eljövendő nemzedéknek mindezek fölírassanak,[384]
a nép, amely ezután születik, dicsérje az Urat.
Mert magas szentélyéből letekintett,
az Úr a mennyből a földre tekintett,
Hogy hallja a rabok sóhajtozásait,
s megoldozza a halál fiait,
Hogy Sionból vallják az Úr nevét,
és Jeruzsálemben dícséretét,
Mikor a népek össze fognak állni,
és az országok az Urat szolgálni.[385]
Erőimet az utban felemésztette,[386]
napjaim elmetszette.
Mondom: én Istenem, ne végy el engem napjaim felében;
éveid tartanak át minden nemzedéken.
Kezdetben a földet fundáltad,
az ég is kezeid munkája.
Ôk elmulnak, te nem mulsz el soha,
mindenek elöregszenek, akár egy rossz ruha.
Akár egy köntöst, váltogatod őket, és elváltoznak:
te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid el nem fogyatkoznak.
Te szolgáid fiainak biztos leszen hajlékuk,
és tartós lesz előtted maradékuk.
378. Annyit szenvedett és panaszkodott, hogy már csak csont és bőr.
379. puszták pelikánja, a héber eredeti egy pusztai madarat jelent, a fordítások a pelikán szót használják. bagoly: a görög és latin fordításban: éjjeli holló.
380. átokszó lett nevem: amikor az emberek ellenségeiket átkozzák, az én nevemet használják: ,,történjék veletek ugyanaz, ami vele történt.''
381. mivelhogy fölemeltél és elejtettél újra: mint mikor valaki magasra emel valamit, hogy annál nagyobb legyen a zuhanása.
382. elnyúlt árnyék: mely jelzi, hogy a nap hamarosan lenyugszik.
383. Indítsa Istent könyörületre az a szeretet, mellyel a száműzöttek az elpusztított Jeruzsálem felé fordulnak.
384. mindezek: vagyis Istennek a néppel szemben gyakorolt nagy jótéteményei.
385. Figyelemre méltó az itt megnyilvánuló univerzálizmus.
386. felemésztette: a nép szabadulásához vezető út olyan hosszú, hagy a zsoltáros erejét már felemésztette, és idő előtti halál fenyegeti. Ezért kéri a 25. versben, hogy ne vegye el Isten napjai felében (vö. Iz. 38, 10; Jer. 17, 11).