Boldog férfiú aki el nem csábul
gonosz emberek álságos beszédén,
El nem indul a bűnösöknek útján[1]
s le nem ül a hetvenkedők gyűlésén.
Hanem öröme az Úr törvényében,
éj-nap a törvényt forgatja fejében.
Olyan az, mint a fa,
melyet ültettek folyóvizek partján,
Mely meghozza gyümölcsét idejében,
amelyen el nem fonnyad a levél,
sikerül minden, mihez keze ér.
Nem így a gonoszok, nem így, de mint a polyva,
a szél tovasodorja.
Azért a bűnösök az ítéletkor meg nem állanak,
sem az igazak gyűlésében a gonoszak.
Mert az igaz útjára az Úr szeme vigyáz,
és a gonosznak útja pusztulás.
1. bűnösöknek útján: az ,,út'' gyakran előforduló sajátos héber szólásmód az élet- és cselekvésmód kifejezésére.