KIGOMBOZTATTATOM
ez útikabátot;
poroszka kedvemben
vígan dudorászok.
Ha itt-ott megállok,
parton, erdőszélen,
megfürdöm százszor is
a patakzó szélben.
Akaratom, erőm
immár törhetetlen.
Kicsinyes pörökből
magamat kivettem.
Amott, a fákon túl
dalom megteremne?
Szög, jaj, ne fúródjon
két kitárt kezembe.
|
|