SŰRŰ KÖNNYEIMMEL ki lát vad esőkben, ki hall majd nevetni, mikor nyit köröttem zöld ajtóit tárva a feltámadt élet? Voltam-e, ki ha már nincs is, tovább élhet? Marad-e belőlem, mint dalból a dallam, egy hangnyi emlék a világ zűrzavarban; tettem-e, csak egy szót a minden-beszédhez? Amott, a fákon túl, mit mond, aki kérdez?