KIZSINÓROZTATOM a földet, hol állok; birtokom végül egy kicövekelt árok. Földdé szelídülnek testemből a mérgek, élek, minden által, mi belőlem éled. Látható leszek egy láthatatlan ágyon, kívül téren-léten, s időn, fényen-árnyon. A végső bizonyság tenyerében alszom. Amott, a fákon túl, ki őrzi meg arcom?