BÚVAL ÉS BÁNATTAL tarisznyáznak engem szeretetlenül is, akiket szerettem. Mások takargatnák szemem, hogy ne lássak, ha utamba vesztő, sötét gödröt ásnak. Fékeim ledobtam, égő tüzet ettem, forrásvizet ittam; de megkönnyebbedtem! Nem tudok már várni. Időm sincs pihenni. Amott a fákon túl, lehet tovább menni?