KÖPÖNYEGET VESZEK
ha már így adódott;
hogy útnak eredjek,
mint parttól eloldott
csónak, a vizekre
bízón magát-sorsát.
Esteledvén, elfogy
a fény, mint a jóság.
Vihar el ne érjen
döntögető széllel,
s vervén jégostorral,
villámos veszéllyel.
Utak vándorának
kijut minden bajból.
Amott, a fákon túl,
béke lesz a zajból?