HOSSZÚ ÚTRA MEGYEK ki hogy tegnap jöttem, voltam tollpihényi az első örömben. Ki nevetni, sírni tanulatlan-tudtam; kavics gurulása eddig-való utam. Szánom hosszabb útra magamat magamnál, köröcskéző gyönge csak-én igazamnál. Tudom, hogy ez rendelt, s hozzám mért adósság. Amott a fákon túl, idegen az ország?