Két tanulmány a matematika tanításáról és tanulásáról
Az eredeti kiadás:
Miért nehéz a matematika?
VIGILIA 41(1976)/3-4.
A matematika tanításának új útjai
VIGILIA 45(1980)/6.
Régi korokban éltek olyan emberek, akiknek mestersége – kovács, szabó, takács – a nevükké vált. Olykor egész nemzetségek hordozták tovább a nevet, ha a mesterséget már rég nem űzték is.
Egyre kevesebben élnek köztünk olyanok, akik úgy eggyé válnak mesterségükkel, mint Pogány János, akiről egy diák egyszer ezt írta jellemzésként: „szigorú tekintetű matematikatanár”. Valóban az volt: matematikatanár. S hogy ezen mit kell érteni, arról ő maga így vall itt olvasható tanulmányában: „[...] a pedagógusok nem holt anyaggal állnak szemben, hanem hozzájuk hasonló, autonóm személyekkel, akikre akarva, vagy nem akarva hat az ő személyük, mégpedig pozitíve vagy negatíve. Hogy a tanárnak szeretnie kell tárgyát, hogy tanítványaival is megszerettethesse: erről már volt szó. De tanítványait is szeretnie kell, és felelősséget kell éreznie jövőjük iránt. Ezért egyéniségének vonzó erejével kell vezetnie tanítványait. Elvszerű és következetes magatartásával kell megéreztetnie, hogy tanítványai érdekeiért és jövőjéért dolgozik. [...] Hogy én matematikatanár lettem, azt nagyon szigorú, következetes, de diákjait szerető matematikatanáromnak köszönhetem.”
Akiket tanított, nemcsak abból kaptak leckét, mit jelent szakmailag tökéletesen felkészültnek lenni, hanem azt is megtapasztalhatták, hogy a tanári munkában az elvszerűség és a következetesség valóban lehet a diák iránti szeretet megnyilvánulása.
