A földkerekségen ma minden hivő ember szemét az ég felé irányozza. Föltekint a trónra, amelyen az Emberfia, a Bárány, a Vőlegény Atyja ül sugárzó dicsőségben, és sok-sok angyal és sok millió szent veszi őt körül. Ma mindenki arra gondol, hogy az ő helye is odafönt van, s az Úr akarata szerint hamarosan, talán egészen rövid idő múlva ő is ebben a mennyei Jeruzsálemben lakik majd, és hogy csak tőle magától függ, ott lesz-e, s ez az ünnep az ö ünnepe is lesz-e.

Urunk, te az utat is megmutattad oda, tanításoddal és tetteiddel: Tagadjuk meg magunkat, vegyük fel keresztünket és kövessünk téged… Ne önmagunkra gondoljunk, hanem Isten dicsőségét keressük. Vállaljuk a szenvedést, legyünk a te követőid, ahogyan meghatároztad életünket.

Azt mondtad: „Boldogok a szegények, boldogok, akik sírnak, boldogok, akik éheznek.” Egész életed és szentjeidnek egész élete ezeknek a szavaknak a magyarázata és bizonyítéka.