A szent kereszt felmagasztalásának ünnepe, ha évközi vasárnapra esik, az ünnep liturgiája a vasárnap liturgiájának helyére lép. A kereszt ünnepének megértése csak megerősíti és gazdagítja a vasárnapnak, húsvét misztériumának átélését. A liturgia mondanivalója minden vonatkozásban hangsúlyozza, hogy a szent kereszt tisztelete és „felértékelése” lényegében Krisztus személyére utal, miatta és érte értékes realitás és szimbólum a kereszt, az ókor bitófája. Annak a jele, hogy Isten „így szerette a világot” (vö. evangélium: Jn 3,13-17). Annak a jele hogy Isten szeretete és irgalma minden emberi képzeletet felülmúl, Jézus Krisztus életáldozata a teljes „önkiüresítésben”, a legalávalóbb büntetés és halál vállalásában, a tökéletes engedelmességben teljesedik ki.
A kereszt teológiáját Szent Pál apostol dolgozta ki elsőnek. Leveleiben számtalan helyen beszél az üdvösség jeléről, amely a zsidóknak botrány, a pogány görögöknek esztelenség. Egész igehirdetésének forrása a kereszt, a megváltás titka, s ő nem is akar mást hirdetni, mint Krisztus keresztjét (vö.1 Kor 1,17 stb.). Az ünnep szentleckéje eredetileg a filippi-belieknek szól (Fil 2,8- 11), annak az egyházközségnek, amely talán a legkedvesebb volt az Apostolnak, Európában ott hirdette először az evangéliumot, s a levél hangja is elárulja, mennyi kedves emléke és híve él a városban. A szentleckében olvasandó levélrészlet is valójában egy meleghangú buzdításnak a részlete. Arról van szó, hogy a Filippiben élő testvérek legyenek a szeretetközösség, legyenek egyként áldozatosak a szeretetben, legyenek egyetértők, együttérzők és együtt gondolkodók. Senki se keresse csak a maga javát. Ugyanaz a lelkület éljen bennük, mint Jézusban, aki magát teljesen feláldozta, „kiüresítette”, megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ez volt Jézus dicsőségének az útja, az ő felmagasztalásának az alapja. S nyilvánvalóan ez ma is a hívő ember számára a „dicsőség”, a siker, a célravivő, eredményes élet titka. Lehet; hogy mindez első pillanatra lehetetlennek sőt abszurdnak látszik, ha csak emberi gondolkodásmód szerint ítéljük meg. Ezért nehéz teljesíteni a kereszt „követelményét”. De nem kevésbé abszurdnak látszik sok ember előtt Krisztus keresztje is. Éppen ez a „lehetetlenség” és látszólagos ellentmondás bizonyítja a kereszthalál realitását Isten szeretetének nagyságát.
Szent Pál soraiból az is kiviláglik, hogy a „kereszt felmagasztalása” eredetileg Isten által történt meg, amikor Jézus kereszthalálát „megdicsőítette” a feltámadás által. A mi életünk, a mi áldozatvállalásunk, a mi keresztünk legyen a kereszt felértékelésének, értelmének és felmagasztalásának jele és bizonysága. Ha ugyanaz a lelkület él bennünk, mint Krisztusban, ha azonosulunk Vele, aki velünk azonosult egészen a halálig Vele együtt fogunk megdicsőülni is.
