Iskolás koromban, amikor a liturgiában gyermekésszel kezdtem tájékozódni, komoly töprengést okozott, hogy Szűz Mária sok-sok népnek és nemzetnek patrónája. Mennyi gondja lehet a Szűzanyának, gondoltam, amikor a keresztény nemzetek, mind az ő gyermekei és védencei, háborúskodnak egymással! Kinek a pártjára álljon? Nagy nehezen azért megoldottam e nehézséget: az a fontos, hogy a mi Nagyasszonyunk, és el ne veszítsük pártfogását. Különben is, ő jobban tudja, kinek az ügye igazságos, nyilván azt fogja támogatni. Ezzel nagyjából le is zárhattam volna a kérdést, de azért mindig éreztem, hogy valami teljesebb feleletet kellene adni.
Biztos, hogy Mária – konfliktus esetén – az igaz ügy mellé áll. De ő nemcsak így patrónája a nemzeteknek, hanem úgy is, hogy a Béke Asszonya. „Anyja vagyok én a szép szeretetnek”, idézi az ünnepi liturgia első olvasmánya (Sir 24,23-3I). Aki Mária spirituális légkörében él, az a szeretetnek és a békességnek a híve. Mert Mária a békét adja, közvetíti, amikor Jézust adja a világnak. S nem is akármilyen békét oszt nekünk, hanem az isteni békét, a lelki békét, amelynek persze a külső béke is tartozéka. Maga Jézus mondotta: Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek, amilyet a világ nem adhat nektek. Ez a béke nem csupán az elvont igazságra vagy igazságosságra tekintő erőszak nélküli osztozkodás, hanem több: az isteni életre törekvő szeretet. Ez a jézusi béke a magát feláldozó, önmagát kiüresítő jézusi életből forrásozik. Mária is erre a békére int, tanít, akár a nemzetek közti viszálykodásról van szó, akár kisebb vitákról és nézeteltérésekről a családban, munkahelyen, vagy kis közösségben.
Nem kétséges a hivő ember előtt, hogy Szűz Mária igazában édesanyánk, az egyház anyja, sőt az egész emberiség anyja. Az ünnepi, szentlecke ezt az igazságot megerősíti lelkünkben (Gal 4,4-7), az a Jézus született Mária méhéből, akinek Lelke által tudjuk kiáltani Isten felé: Abba! Atyánk! Édesapánk! Azt mondják, akik a Szentföldön jártak, szinte könnyekig megható, amikor Názáretben vagy Betlehemben mindenfelé az utcákon és házak udvarában hallatszik a kisgyermekek kiáltása apjuk után: Abba! Jézus által, akit Mária szült, mi is így kiálthatunk Isten után, s így közeledhetünk felé bizalmasan, biztonságot és békességet óhajtva magunknak és mindenkinek.
Miért háborúskodnánk, miért nyugtalankodnánk tehát, amikor Jézus a mi testvérünk és egy a mi Atyánk: Jézus Krisztus Atyja! Mária, a közös édesanya az összetartozás és együttélés záloga mind a kis közösségeknek, mind a nemzeteknek. Anyánk, aki Jézus asztalához és a békesség országába hívogat és vezet mindnyájunkat.
