Szent Lukács evangélista az első keresztény antropológus. A Szentlélek sugalmazásával írt egyik műve, a harmadik evangélium nemcsak Jézus személyiségének egészen kiváló ábrázolása, hanem egyben evangéliumi antropológia is. Lélektanilag, sőt szociológiailag hitelesen, legtöbbször tudatosan szerkesztve közli „anyagát”, és szembeállításokat is alkalmazva festi le azok magatartását, akik Jézussal találkoztak vagy körülötte éltek. Nem nehéz kiválasztani a sokféle etikai és erkölcsi forma közül az igazit, az evangéliumit, a Jézus életének és cselekedeteinek megfelelőt. Azt a magatartást, amely igazán keresztényhez méltó.
Jézus keresztre feszítésének történetében is, ahogyan Lukács „rendezi” a történetet, elsőnek ez a feltűnő: a kereszt körül állók magatartása és kapcsolata a kereszten függő Jézussal, aki a mi Megváltónk és Királyunk.
A nép - az ószövetség népe -, csak csöndes szemlélője és tanúja az eseményeknek. A főemberek gúnyolódnak és az általuk elképzelt messiási erőt és fennséget kérik számon Jézustól bizonyítékul messiási voltára. Az ítélet végrehajtói, a római katonák királynak nevezik ugyan, de ők is csak csúfolják Jézust. Az egyik lator, akit a kényszerhelyzet hozott össze Jézussal, szidalmazza őt. A másik azonban hittel tekint feléje. S a megtérő latornak a magatartása az igazi keresztény magatartás. Ő Jézus megalázottságában és halálában is meglátja győzelmét és dicsőségét. A gúny ellenére is felismeri Jézus messiási voltát, a halálos ítélet ellenére is bűntelen, igaz voltát. S kitaszítottságában, egyedüllétében is meglátja hozzánk tartozását, értünk szenvedő szeretetét. Ennek a hitnek a jutalma az üdvösség, ennek a felismerésnek az eredménye a részesedés Jézus nem evilági országában és királyságában.
Ma is csak hittel lehet Jézust Királynak és Úrnak vallani. Ha csak szociológiailag és lélektanilag vizsgálnánk Jézus királyi szolgálatát (korábbi szóhasználattal: hatalmát), amely a kereszten emelkedik a legmagasabbra - könnyen csalódhatnánk benne. Ugyanígy - hit nélkül szinte lehetetlen megérteni az ő szolgálatának az egyházban megnyilvánuló formáját is. Az ilyen vizsgálat hamar megbotránkozik benne, bírálja gyengeségeit és külső megjelenését. Csak a hit látja Jézusban az Eljövendőt, akivel együtt leszünk - reményünk szerint - országában és dicsőségében. (A legtöbb kódexben ez az eredeti szöveg: „Emlékezzél meg rólam, ha majd királyságodba jössz”, vagyis: „eljössz, mint király”.) Csak a hit látja meg benne az emberi jövő ígéretét, az emberhez méltó sors szépségét.
