Ha az „Uram irgalmazz” (Kyrie) az ádvent előkészületi hangulatát s bűnbánati lelkületét jeleníti meg a szentmisében, akkor a „Dicsőség” (Glória) éneke a karácsonyt idézi. A betlehemi pusztán nyájukat őrző pásztorok előtt felhangzó angyali éneket szólaltatja meg a himnusz első két sora:
A megtestesülés értelmét és célját foglalja össze ez az üzenet, röviden összefoglalva: Istennek dicsőség - embernek üdvösség! Hasonló kettős célja van minden szentmisének (s magának a liturgiának): Isten dicsősége és az emberek megszentelése.
Az angyali szavak után aztán mintha a pásztorok s velük együtt minden hivő ember válaszát imádkoznánk: dicsőítjük az Atyát és a Fiút és a Szentlelket. Az „Isten Báránya” megszólítás, amely az áldozáskor még visszatér a szentmisében, Jézus nyilvános működésének a kezdetét juttatja eszünkbe (Jn 1,29-34), Keresztelő Szent János tanúságtételét, amelyhez most mindnyájan csatlakozunk. Hála és bizalom tölti el lelkünket akkor is, amikor kérjük: irgalmazzon nekünk, hallgassa meg könyörgésünket. Öröm és lelkesedés árad a szavakban, énekben kitörő, ünnepi öröm, mely átragad minden testvérre, az egész hivő közösségre. (Az öröm ünnepi jellege miatt van aztán, hogy „szürkébb” napokon és nagyböjtben, amikor a bánat és a vezeklés gondolata uralkodik jobban a liturgiában, a Glória elmarad a szentmisében.)
Keletről érkezett hozzánk ez a gyönyörű himnusz. Eleinte reggeli imádság volt, Krisztushoz intézett lelkes felkiáltások sorozata. Szent Atanáz a szüzességről szóló művében idézi és ajánlja. Reggeli imádságként szerepel még az Apostoli Konstitúciókban is (5. század), amely a teljes görög szöveget közli. Mikor és hogyan kezdték el imádkozni a szentmisében? A Liber Pontificalis szerint (530 körül) először csak karácsony éjszakáján énekelték, az éjféli misén, és Symmachus pápa (meghalt 514-ben) terjesztette ki vasárnapokra és ünnepekre az engedélyt. Ekkor tehát már széles körben ismerték nyugaton is, mégpedig latinul. A „Sacramentarium Gregorianum” vagyis a Nagy Szent Gergely pápa nevéhez fűződő liturgikus reform csak a püspöki misékre engedélyezi, a többi misézőknek csak húsvét ünnepén. A 11. században azonban már általánosan elterjedt az egyházban.
Az újszövetség hajnalát, Jézus születését és megváltói munkájának a kezdetét idézi tehát a Glória, s így maradt meg „reggeli himnusznak” a szentmisében.
Miért ne mondhatnánk el misén kívül is reggeli imádságként? Tartalmasabban, szebben és hangulatosabban nem is kezdhetjük napunkat: örvendezünk és hálát adunk Istennek dicsőségéért, megváltásunkért és keresztény hivatásunkért!
