A fenti, közismert történetnek néhány jellegzetes tanulságát emeljük ki elmélkedésünkben.
1. Jézus remek vitatkozó. Jézus számára a farizeusok csapdája rendkívül körültekintően van megszerkesztve. A farizeusok nem maguk kérdezik meg Jézust, hanem küldötteik révén, akik egyúttal tanúk is lehetnek Jézus ellen. A kérdést úgy teszik fel, hogy Jézus csak igennel vagy nemmel tudjon válaszolni. Ha igennel válaszol, bajba kerül a nacionalisták és zelóták előtt, akik vallási okokból is (legalábbis ezekre hivatkozva) tiltották az adófizetést. Ha Jézus nemmel válaszol, a Heródes-pártiak és a rómaiak vádolhatják lázítással. Jézus azonban „átlátott álnokságukon” – ahogyan az Írás mondja. „Mutassátok az adópénzt!” – szól rájuk.
Azok észre sem veszik, mire megy ki a „játék”. Elővesznek egy dénárt s ezzel bizonyítják, hogy használják a császár pénzét. (Demonstratio facti.) „Kinek a képe és felirata ez?” kérdésre pedig szóval is megvallják, hogy gyakorlatilag elismerik a rómaiak uralmát. Az ítéletet – most már saját maguk fölött – Jézus csak megerősíti: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”
2. Az igazságosság lényege és alaptörvénye az, amit Jézus a történet végkövetkeztetéseként kimond: meg kell adni mindenkinek a magáét, vagyis azt, ami jár neki. Az Istennek is, a császárnak is. Az igazságosság törvénye szerint az egyik nem ellenkezhet a másikkal. Persze a „rangsorolásban” mindenképpen az Istené az elsőség, még a dénár felirata szerint is, amely így szólt: Tiberius Caesar Divi Augusti Filius Augustus. (Magyarul: Tibériusz császár az imádandó istennek imádandó fia.) Jézus is és az őt kísértő zsidók is vallották a zsoltárossal: „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.” (Zsolt 24,1; vö. olvasmányközi zsoltár a szentmisében: Zsolt 95,3-4.) Ugyanakkor el kell ismerni a „világi rendet” és uralmat a saját illetékességi területén. Röviden ezek foglaltatnak benne Jézus mondásában.
3. Emberség és vallásosság, világi feladatok és vallási kötelességek jól megférnek egymással – ez is benne van Jézus nyilatkozatában. Az egész történetnek már az is nagy tanulsága, hogy a kettőt nem helyes ellentétbe állítani. Tehát hamis a kérdés, ha így hangzik: a császár (állam) vagy Isten? A hazafiasság keresztény erény is.
