Emberi gyöngeségünk egyik jellemző megnyilatkozása, hogy önkéntelenül is az adásvétel kategóriái szerint gondolkodunk. Mit kapunk helyette? Ez az első gondolatunk, ha valakinek adunk valamit. A legtöbb ember „született” kereskedő, lehetőleg mindenből hasznot szeretne húzni: tehetségből, egészségből, munkából és ajándékozásból egyaránt.
A mai evangélium gazdag ifjújának a kérdése is igencsak szerződés jellegűnek hangzik:„Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Mit ér Isten országa? Ki lehet fejezni pénzzel, vagyonnal, gazdagsággal? Meg lehet vásárolni?
Jézus válasza egyértelmű és világos: az üdvösség mindent megér. „Menj, add el, amid van, oszd el a szegények közt, és így kincsed lesz az égben”. Ha valaki tökéletes akar lenni, legyen kész az Istenért mindent odaadni. A gazdagok legtöbbször képtelenek erre a legmagasabb rendű függetlenségre és lelki szabadságra, ezért nehéz bejutniuk az Isten országába. Az Atya előtt az önkéntes, szabad odaadás számít, s vele nem lehet alkudozni, mint egy kereskedővel.
Péter, az első apostol sem mentes teljesen a cserebere lelkülettől. Ö is arra kíváncsi, mit kap cserébe a feláldozott otthonért, az elhagyott családért, az árván maradt tóparti munkahelyért? Pedig előtte Jézus példája állt: a magát szolgaságig kiüresítő és végsőkig engedelmeskedő Isten Fiának a tanúsága. Nem egykönnyen éri fel ésszel a krisztusi életrend és értékrend új törvényeit.
Hogyan tudjuk legyőzni lépten-nyomon megmutatkozó, haszonleső lelkületünket, a tudatos vagy akaratlan önzést vallási életünkben? Hogyan lehetnénk lényeglátó, teljesen Istenhez forduló, igazán bölcs emberek? (Vö. 1. olvasmány!) Ez a mai elmélkedésünk nagy kérdése. Az apostolok is érezték ennek a kérdésnek a súlyát, a lelki szegénységre és egyszerűségre való elkötelezettség nehézségeit. Ezért kérdezték kissé ijedten: „Hát akkor ki üdvözülhet?”
Jézus válasza: Ami lehetetlennek látszik az emberi értelem és látszat szerint, az lehetséges Isten erejével. Új teremtményként születtünk újjá Jézus Krisztus által. Új emberként élünk, aki többre képes, mint a régi ember. Nem saját maga erejéből, hanem Isten kegyelméből. Arra vagyunk hivatva, hogy megvalósítsuk a jézusi áldozatkészséget és a szabad, ajándékozó szeretetet itt a földön. Atyánk ugyanis az ajándékozó Isten. Azt akarja, hogy gyermekei is olyanok legyenek, mint ő és Egyszülött Fia, Jézus Krisztus.
