A dúsgazdag és a szegény Lázár históriája az egyik legismertebb evangéliumi példabeszéd. Jézus a maga korában ismert népmesei motívumokból építette fel a példabeszéd „történetét”, s bár ez önmagában is nagyon szép és költői, minket mégis a sajátosan jézusi tanítás ragad meg benne. Az, amit Jézus mondani akar az üdvösségről, az örök életről, az ember legfontosabb dolgairól.
A példabeszéd sokféle gondolatot indít el bennünk. Eszünkbe juttatja az isteni igazságot, amely végül is érvényre jut minden ember életében. Ha nem itt a földön, akkor a túlvilágon.
Felidézi a példabeszéd Isten hűségét. Lázár neve (E1'azár) annyit jelent: „Isten segít”. Lázár az az ember, aki teljesen Istenre hagyatkozik. Ónmagában szegény, nyomorult, senkije és semmije sincsen, és bár mindennap találkozik a gazdag emberrel és a gazdagsággal, egyetlen kincse és egyetlen pártfogója: Isten. Isten azonban nem hagyja el Lázárt, a sorsok végső rendezésekor őt teszi az ország örökösévé (vö. Lk 6,20-ban, a hegyi beszéd első boldogságát: „Boldogok vagytok ti, szegények. Tiétek az Isten országa”.) Ez nem olcsó vigasztalás akar lenni Jézus ajkán, hanem az isteni rend egységének és az Isten hűségének a bizonyítása.
Bizonyíték – mellékesen – ez a példabeszéd az örök élet, az örök jutalom és büntetés valósága mellett. A halállal lezárul az érdemszerzés ideje. Itt az életben kell „kidolgoznunk” örök sorsunkat, amelynek végső mértéke a szeretet. Nem vagyunk ugyan dúsgazdagok, de gyakran elfeledkezünk a Lázárokról, testvéreinkről, s elmulasztjuk a szeretet lehetőségeit.
Mindez „kiolvasható” a példabeszédből, a főmondanivalója azonban abban csúcsosodik ki: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.” Jézus ezzel a megállapítással az üdvösség, az Isten országa rendes, természetes útját és feltételeit közli. Vannak prófétáink, vannak tanítóink, akik Isten szavát hirdetik. Ne rendkívüli körülményekben és intésekben keressük Istent, ne rendkívüli követektől és eseményektől tegyük függővé megtérésünket. Isten emberei (prófétái) itt vannak mellettünk mindennap: figyelmeztetnek, tanítanak, korholnak és dicsérnek. Itt van Isten irányító szava a krisztusi (prófétai) közösségben, az egyházban. Tartsunk ki vele hűségesen, hallgassunk rá. Van Mózesünk (vezetőnk a vándorlásban Isten országa felé) és vannak prófétáink a szent könyvekben, a szentírásban. Különösen szentírás-vasárnapon idézzük ezt emlékezetünkbe, és soha ne felejtsük el. A hűséges Isten itt van mellettünk, velünk, sőt bennünk van Jézus Krisztus által, Jézus sokféle jelenléte által. Lássuk meg őt és hagyatkozzunk reá szívbéli szegénységgel és odaadással. Mint Lázárok csak őrá hagyatkozhatunk és tőle várhatunk minden jót.
