„Te Péter vagy” – ez elsősorban nem azt jelenti, hogy Péter ezt a nevet kapja, hanem hogy szikla, vagyis annak kell lennie, s hogy ez a szerepe és feladata, hogy szikla legyen. Az ószövetségi szentírás, különösen a Zsoltárok könyve sziklának nevezi magát az Istent. Isten Izrael sziklája, „vára”, biztos oltalma, állandó alapja, hűségének és biztonságának záloga. A sziklához menekülhet az ember, ha a zivatar körülveszi és a víz elönti a völgyet vagy ha az ellenség elfoglalja a völgykatlanokat, és menedéknek csak a magasba emelkedő sziklavár marad. A szikla olyan nyomatékos kifejezés, mint a „pásztor és nyáj”, „aratás” vagy „szövetség”. A sziklaalap biztonságát és állandóságát kell ennek az embernek, Simonnak megvalósítania. A másik szó megmondja, milyen sziklának kell lennie Péternek. Jézus az ő egyházát akarja ráépíteni. Mindenekelőtt sziklaépületet választott Isten, hogy ott lakjék és közel legyen népéhez: a Sion-hegyet és az azon épült templomot. Ahogyan Isten ezen a hegyen szent házat építtetett, úgy akarja Jézus is a jövőben a sziklaemberre, Simonra építeni egyházának épületét. Nem kőből és gerendákból, hanem élő emberekből épült házat.