„…vegye fel keresztjét minden nap…” Jézus külön kegyelmi ajándéka, hogy tanítványait felkészítette erre az igére, az önmegtagadásról szóló tanítás által. Ha magunkat igazán s egészen elfeledjük, és magunkról nem akarunk tudni többé, csak akkor lehetünk készek arra, hogy akarata szerint hordozzuk a keresztet. Ha csak róla akarunk tudni, akkor nem érezzük annyira keresztünk fájdalmas súlyát, hiszen csak őt látjuk.

Ha Jézus nem készített volna fel annyi barátsággal erre az igére, nem tudnánk a keresztet hordozni. Így azonban minden rendben van, mert ezt a kemény tanítást is, mint kegyelmet fogjuk fel. Így találkozhatunk követésének örömével, és megerősödhetünk benne.

A kereszt számunkra nem tehetetlenség és súlyos sorscsapás, hanem az a szenvedés, amely Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolatunkból ered. A kereszt nem véletlen dolog, hanem szükséges szenvedés. A kereszt nem a természetes emberi létezésünkkel együttjáró gyötrelem, hanem a keresztény mivoltunkhoz hozzá tartozó szenvedés.