Ha már senki sincs, aki segítsen, ha úgy érzed, elvesztél ebben a világban, ha saját gyöngeséged és bűnöd terhe nyom, s ha valóban semmi kiutat nem találsz: gondolj az Istenre. Ő a te barátod. Ő mindig veled van és mindig melléd áll. Ennélfogva a gondviselés nem más, mint amit Pál „remény ellenére remény”-nek mond, az elnyomottak és elesettek utolsó menedéke. A többiek nem „igényelnek” gondviselést. Gondoskodnak ők magukról. Ahol azonban az emberi erő a végét járja, ott egyedül csak Isten segíthet. Istennek ezt az utolsó, rendíthetetlen segítségét mondjuk gondviselésnek. Ez a megváltás summája. Azt kell mondanunk: a szerencsétlenek az Isten kedvencei. Éppen azért, mert ők vannak legjobban ráutalva erre a szeretetre. A legszerencsétlenebb azonban a bűnös. Éppen ezért őt veszi körül Isten határtalan jóakaratával, abszolút jóságával…

A gondviselés kegyelemszerű átalakulást eredményez az egész emberi élményvilágban. Ez azt jelenti: életed minden helyzetében, minden eltévelyedésben van még egy kiút. Minden kegyelemmé lehet. Minden élethelyzet, minden szükség megoldódik Isten mindent megragadó irgalmasságában.