Csak körbe-körbe forgunk, Urunk,
saját kívánságainkban és álmainkban,
ezek egy lépést sem visznek hozzád közelebb:
Vágyaink csak hangos kürtök
és nem motorok,
álmaink meg behúzott fékek.
Csak parancsaid hajtanak feléd.
Hálát adunk, Urunk,
hogy mindezt már tudjuk,
de add, hogy így is érezzünk,
hogy egész valónk,
egész szívünk
igent mondjon parancsaidra.

Urunk, nem körhinta a fejünk,
hogy csak vágyak, vágyak
és vágyak forogjanak benne,
s értelmünk is folyton
csak önmagát keresse.
Hiszen te magad felé irányítottad őket.
Hálát adunk ezért!

Rombold szét a szemtelenség palotáját,
mely hatalmassá nőtt bennem,
ezt a félelemmel teli mély poklot,
ezt a vággyal teli várost szemeimben,
ezt a sóvárgással teli mozit legbelül.
Kérlek, építsd fel bennem templomod,
ne az én vágyaim,
hanem parancsaid szerint.