Az evangélium vőlegénynek nevezi Jézust. Benne teljesedtek a próféták által hirdetett ígéretek. Ő testesíti meg Isten hűségét, amelyben az újszövetség létre jön. Benne bízta rá magát – minden várakozáson – felül Isten az ő népére. Ezért most az örvendezés ideje van, és „nem böjtölhet a násznép, ha vele van a vőlegény”.

Félreérthetetlenül hangoztatja mindkét hasonlat – a régi ruhára varrt új foltról és az új tömlőbe töltött új borról – az ószövetség végét saját gondolkodás- és magatartásformájával együtt. Mostantól fogva Isten partnerének számít, és neki szolgál, aki Jézussal él, és úgy él, mint ő.

Az újszövetség ismertető jegye, hogy a Lélek szövetsége, azé a Léleké, aki „éltet”, és nem a betűé, amely „öl”.