Az esti gyógyítás, a szombati nap befejeződése után, Márk leírásában igen látványos jelenet. Az emberek, akik tudják, hogy Jézus Simon házában tartózkodik, mind azt várták csak, hogy a szombat elmúljék, nehogy a hordágy cipelésével a szombati előírásokat megsértsék. Most aztán mind viszik betegeiket és megszállottaikat hozzá, és az egész város ott szorong a ház kapuja előtt. Jézus sok beteget meggyógyít. Ez nem korlátozást akar jelenteni, amely megszabná hatalmának határait. A „sok” gyógyulás szemlélteti segítségének a nagyságát; de nem az az értelme, hogy minden szenvedést megszüntet.

A gyógyítások Isten irgalmának a jelei; az emberek azonban ezt nem értik, és még több segítséget kívánnak (1,37). Mindezt még fokozza az evangélista azzal, hogy „sok ördögöt kiűzött”, hozzáfűzi azonban, hogy Jézus megtiltotta a lelkeknek, hogy beszéljenek, „mert tudták, hogy kicsoda”. Nem akarja, hogy a démonok tanúskodjanak róla, éppen azért, mert a hangjuk ördögi (vö. 1,24). Sokkal inkább maguktól kellene az embereknek elgondolkodniok Isten gyógyító tettein és Jézus cselekedetének értelmét megragadniok…