Uram, a te egyházadban
minden olyan öregnek látszik!
Benne a régi többet ér,
sokkal, sokkal többet, mint az új.
A még újabbat pedig legszívesebben
sokan eretnekségnek hívnák nálunk.
Ha valami új kezdődik,
mindjárt felemeli a hangját valaki: Vigyázat!
Maradjunk a réginél!
Mindig így volt!
Miért legyen egyszerre másként!

A te egyházadban, mely azért imádkozik, Uram,
hogy újíts meg minket,
az újat mindig félreértéssel és idegenkedéssel fogadják.

Urunk Lelke, aki szereted az újat,
mikor újítod meg egyházad arcát?
Mikor mutatod meg nekünk,
mennyi elavult van benne,
amit szabad és kell is eltüntetnünk,
hogy arcod ismét új és szép és fiatal legyen!
Ha akarod,
viharod elsodorja a régit, és mindent megújít.
Ha akarod –
már hallom is a távolból a sok ezer ember hangját,
aki remegve hív ismét a csodálatos hitben:
elmúlt a régi, nézzétek, újjá születtünk!
Néha olyan nehéz hinni benned,
Szentlélek Úristen,
és az imádsághoz, hogy újítsd meg a föld színét,
olyan kínlódva fűzzük hozzá az Alleluját…

1932