l. Jézus a barátság témáját kifejezetten összekapcsolja a szeretet témájával: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” Tudjuk, hogy ezek a szavak Jézus életáldozatára vonatkoznak, az ő kereszthalálára, amely itt, a János-evangéliumban egészen mint baráti szolgálat szerepel. Az életáldozatnak ez a készsége teszi a barátságot hitelessé. Jézus övéiért odaadta életét, ezért lett mindenkorra „hitelre méltó”. Jézus ebben a halálra kész szeretetben az Atya iránta való szeretetének a továbbadását látja: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.” Ezért így hangzik barátaihoz intézett figyelmeztetése: „Maradjatok meg szeretetemben.” És: „Szeressétek egymást!” Jézus baráti köre tudta, hogy az Atya szeretetével van körülvéve, és hogy ennek a szeretetnek a továbbadására van kötelezve. Ezt a jánosi közösségekben minden szentimentalizmus nélkül megértették, ahogyan az 1Jn 3,16-18 mutatja: „A szeretetet arról ismerjük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból - mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét. Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” Jézus baráti körébe az egész szükséget szenvedő világ beletartozik. Az ilyen közösségi életnek a gyümölcse az öröm.

2. „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” Ha barátok együtt vannak, öröm uralkodik köztük. Az életből vett tapasztalat ezt mutatja. Az Apostolok Cselekedetei arról tudósít minket (2,46), hogy a jeruzsálemi ősközösség tagjai „egy szívvel-lélekkel és örömmel” vettek részt közös étkezéseiken. Jézus barátainak az összejövetelét tehát az öröm jellemzi, különösen az eucharisztia ünneplését. A húsvéti öröm. Az egyháznak az örvendezők közösségének kellett lennie, amely Jézus szeretetét sugározta és örömét terjesztette szét. Így a mai evangéliumban (János 15,9-17) a hármas tematika: barátság, szeretet, öröm olyan „közösség-képet” állít szemünk elé, amelyről nyíltan meg kell mondanunk, hogy – sajnos – egyáltalán nem egyezik meg a mi plébániánk megszokott, „jó polgári” közösségi képével. Még sokat kell tanulnunk és igyekeznünk, hogy valóban Jézus közösségévé legyünk.