Tamás kritikus lélek volt. Hála Istennek, hogy az volt – mondják sokan. Mi is tudni akarjuk, min alapszik a mi hitünk. Nem elégszünk meg érzésekkel, bizonyosságot akarunk. A húsvét ezzel ajándékoz meg minket. Ez egyszerűen a hit ünnepe, nemcsak azért, mert nagy hitet követel, hanem mindenek előtt azért, mert hitünket szilárdan megalapozza. Azok a férfiak, akiknek a Föltámadott negyven napon át megjelent, akikkel együtt ment az úton, együtt étkezett, beszélt, mind józan, tartózkodó férfiak voltak. Mint halászemberek, a természet megfigyelésében kicsiszolódott, éles ésszel rendelkeztek.

Továbbá: a jelenések egyesek és a közösség előtt történtek. Ezek a férfiak kételkedtek, mielőtt az elkerülhetetlen tények előtt meghajoltak. Nem ájultak el semmiféle képzelődéstől. Tamás nem az egyetlen volt köztük, aki látni és érinteni akarta. És az Úr teljesítette kívánságát. Nem azért, mert igaza volt. Rút és mértéktelen volt bizalmatlansága apostoltársainak egyértelmű erősködésével szemben. Krisztus azonban meg akarta védeni az egész egyház hitét.