A keresztény lét megkísértett lét, megtámadott, ezerszeresen veszélyeztetett az alvilág hatalmai és démonai által.

A keresztény lét azonban mindig már megdicsőült lét is, amit éppen megaláztatásában, fájdalmában és elhagyatottságában a megfeszített és föltámadott Úr szeretete ölel körül.

A mi lekicsinylő megaláztatásaink, eredménytelenségeink és életünk kudarcai – Krisztus keresztjének paradox törvénye szerint – olyan titokzatos felemeltetést és megdicsőülést készíthetnek elő, amely előtt megvakulva állunk. Mert az Úr megdicsőült alakja a magas hegyen és a megfeszített nyomorult alakja az alacsony hegyen, mindkettő az isteni szeretetnek egy és ugyanazon titkát nyilatkoztatja ki számunkra; ugyanaz a szeretetet, amelyben mind az Isten- és emberszeretet, mind pedig életünk által teofánia, az Isten megjelenése valósul meg.