Ez a hittétel: „Mária Isten anyja”, evidenciában tartja Krisztus emberségének a valóságát. Ha Máriát Isten anyjának nevezzük, azt akarjuk mondani, hogy Isten teljesen a mi emberi testünkben testesült meg, igazi emberi anyja volt, és igazi emberi fiú lett, emberi családban.
(Max Thurian)
(Az angyali szózat lehangzása után a pásztorok) gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Azután, hogy látták őket, azt is elbeszélték, amit nekik a gyermek felől mondtak. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak és láttak, úgy, ahogy tudtul adták nekik.
Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.
1. Új ünnep? Az új római kalendárium, amelyet VI. Pál pápa a „Mysterii Paschalis celebrationem” kezdetű motu proprioval 1969. február 14-én hagyott jóvá és 1970. január 1-el lépett életbe, azt írja elő, hogy január 1-én, újév napján Máriának, Isten anyjának az ünnepét ünnepeljük. Ez a rendelkezés nem új ünnepet hozott be az egyházba, hanem egy régi Mária-ünnepet tett hangsúlyosabbá a nyugati egyházban. A legősibb időktől fogva „Istenszülő” névvel tisztelik a Boldogságos Szűzanyát az egyházban (Lumen gentium, 66.). Régóta az eukarisztikus imádságokban (kánonban) is ezzel a címmel tisztelik az egyházak Szűz Máriát, és az egyik legrégibb Breviáriumban, a rómaiban egész sor imádság, antifóna stb. található Szűz Máriáról, Isten anyjáról. (Ennek szövegei január 1-én „Mária születése” ünnepén egy 8. századi mise-antifonáriumban megtalálhatók.) A keleti egyházak nagy részében (a bizánci, keleti szír és nyugati szír rítusú egyházakban) az Istenszülő Szűz Mária ünnepe karácsony másnapján, december 26-án van. Így most a korábbi helyéről (október 11.) áthozva és az ünnep rangját megemelve ünneplésünk kicsit az ökumenét is szolgálja.
2. Az ünnep jelentése. Az ünnep mottójaként Max Thurian testvér, taizéi protestáns teológus „Mária, Isten anyja” c. csodálatos kis könyvéből idéztünk. Max Thurián könyvében nagyszerűen rámutat arra, mi az oka és hol a helye Krisztus misztériumában Mária tiszteletének. Mária istenszülői címe kiemeli Jézus Krisztus emberségének valódiságát, és ezzel az ember (minden ember) értékét, akiért maga az Isten jött el, hogy megváltsa. Ez az ünnep tehát az ember vigasztalódását hirdeti és reménykedését erősíti, amikor Isten végtelen szeretetének kiáradását hirdeti Jézusban, aki Szűz Máriától született. És újév napján, a polgári év kezdetén szükségünk van erre a hatalmas vigasztalásra és erősítésre, a humánum felértékelésére, amikor éppen az utóbbi időszakban, különösen a háborúban az embertelenség rengeteg megnyilvánulásától szenvedtünk. Az emberiesség, a béke, a jóakarat, a szeretet, az áldozatkészség és az alázat, amely Mária, az Istenszülő ünnepén mind előtérbe kerül, az új esztendő boldogságának a titkát jelenti számunkra.
3. Mária megőrizte mind a szavakat. A már említett könyvében Max Thurian érdekes kérdést vet: Mária szerepében és anyai méltóságában mi a legfontosabb vonás? Azt írja: „Nem szükséges, hogy Máriában a misztérium ismeretének a tökéletességét keressük kezdettől fogva. Mária tökéletessége ugyanis nem a misztérium teljes ismeretében állott, hanem abban a biztos hitben, hogy ebben a misztériumban maga az Isten jelenik meg.” Mária tehát valószínűleg nem volt tudatában saját méltóságának sem, és sok mindent nem értett az Írás tanúsága szerint. De megjegyezte a misztérium eseményeit, tanulmányozta, el-elgondolkozott rajtuk. Mert egyetemlegesen megvolt a hite és meggyőződése, hogy Isten tervében él, hivatását Istentől kapta, és mindenben, ami körülötte történik, Isten szeretete nyilvánul meg, az emberekért, megváltásunkért.
Lehet-e jobb újévi elhatározás számunkra: belehelyezkedni Isten tervébe, készségesen, kutatva és reménykedve és főleg telve bizalommal Isten iránt?
