Lk 2,39: „…visszatértek galileai városukba, Názáretbe”.

„A templomban történt bemutatásom és Egyiptomba menekülésem után visszavonultam Názáretbe…; ott töltöttem gyermekségem idejét, és ifjúságomat, harmincéves koromig. Ez is értetek történt, értetek vagyok itt szeretetből. Mit jelent ez az élet számára? Teszem ezt azért, hogy tanítsalak titeket: ez alatt a harminc év alatt is tanítok, nem szavakkal, hanem hallgatásommal és példámmal. Mire tanítalak titeket? Mindenek előtt arra, hogyha valaki az embereknek jót akar tenni, sok jót, végtelen jót, isteni jót, teheti szavak nélkül, prédikáció nélkül, feltűnés nélkül is, hallgatásban és jó példa adásban… Miben adhat példát? A vallásosságban, az Isten iránti kötelességek szeretetteljes teljesítésében, az emberek iránti jóságban, a gyöngédségben azok iránt, akik körülötte vannak, a házi kötelességek szenthez méltó teljesítésében; példát lehet adni szegénységben, munkában, megaláztatásban, higgadtságban, visszavonultságban, az Istenbe rejtőző élet jelentéktelenségével, az imádságos élettel, a bűnbánattal, a visszavonultsággal, egészen elveszve Istenben és benne elmerülve. Arra tanítlak benneteket, hogy a saját kezetek munkájából éljetek meg, ne legyetek terhére egymásnak és legyen valamitek, amit a szegényeknek adtok; és ezzel az életmóddal semmihez sem hasonlítható szépséget ajándékozok nektek… követésem szépségét…

Mindenkinek, aki tökéletes akar lenni, szegényen kell élnie, az én názáreti szegénységem hűséges utánzásával. Mily nagyon hangsúlyozom Názáretben az alázatot, amikor harminc évet jelentéktelen munkában töltök el! Hirdetem a feltűnés nélküli életet, amikor harminc éven át ismeretlen maradok, én, a világ világossága. Tanítom az engedelmességet, amikor harminc éven keresztül szüleim alattvalója vagyok, akik ugyan szentek, de mégis csak emberek, én pedig Isten vagyok… És hogyan tudjátok ti, miután láttátok, hosszú időn keresztül mennyire engedelmeskedtem azoknak, akiknek a legcsekélyebb engedelmességgel sem tartoztam, akiknek Ura és Mestere, Teremtője és Bírája voltam, hogyan tudjátok ti megtagadni a tökéletes engedelmességet azoknak, akikről én, a ti Istenetek, azt mondtam: 'Aki őket hallgatja, engem hallgat'?

Ez az élet mily nagy megvetése a földi dolgoknak, a földi nagyságoknak, a világi viselkedésnek, mindannak, amit a világ nagyra becsül: előkelőségnek, gazdagságnak, rangnak, tudásnak, értelemnek, külsőségeknek, tekintélyeknek, világi kitüntetéseknek, ügyes társadalmi illemkedéseknek… Mindezt messzire elutasítom magamtól, hogy csak egy szegény munkásnak lássanak, aki igen vallásosan él a nagy-nagy visszavonultságban!…”