Csodás Urunk, ki megmentetted népedet
a tenger lágy hullámait oszlatva szét,
önként születve Szűztől, járható utat
készítettél a mennybe nékünk. Áldva légy,
ki egy vagy az Atyával s emberekkel is!

Megszentelt szűzi méh hordozta az Igét,
ennek jelképe volt az el nem hamvadó
csipkebokor. Közénk jött, ember lett az Úr,
az ujjongásnak méhét megnyitotta már,
s beteljesült, mit esdekeltek őskorok.

Fénylő csillag hirdette a bölcseknek Őt,
a szent Igét, ki eljött emberek közé,
hogy értünk szenvedjen s bűnünket elvegye.
Szegény barlangban, pólyák közt feküdt,
s örülni látták Őt, ki Isten s ember is!