Húsvétot érünk újra meg újra,
hála Neked, Uram, nem pincébe bújva.
„Békesség nektek”, mondtad volt akkor,
de a Te békédből alig kér e vad kor.

Bomlik a világ, efelől nincs kétség,
bűnt bűnre halmoz mindenféle népség.
Tudom, mind e rossz meg vagyon engedve,
s a szeretet az egyetlen gyógyír a sebekre.

Az embert a média süketté tette,
nemcsak az eszét, de szívét is elvette.
Alig van, ki épít e széteső világban,
vagy gondviselő ujjad mutat ránk hiába?

Bár ennyi év után is vezet még a hit,
néha úgy érzem, nem értek semmit,
nem látom tisztán, merre visz utam.
Hogy is kell hegyeket mozgatni, Uram?

Húsvét, 1999.