Mostanában inkább találom meg gondolataimat más szavaiban, mint sajátoméban. Így adom közre Martin Buber alábbi gondolatait a nevelésről.
„A nevelés feltárás. Szögezzük le tüstént, hogy ez több annál, mint egyszerűen engedni, hogy a fiatalok kibontakozzanak, és óvni őket e folyamat során. Ugyanis minden találkozásunkban, még akkor is ha csak annyira akarunk valakit megérinteni, mint ahogyan az ég érinti a fák hegyét, mindig jelen van valami erőteljes találkozás, a te kimondása. Itt kezdődik igazi hatalmunk és felelősségünk. Az ember még a legkevésbé önkényes tettében is hatalmat gyakorol, s minden azon múlik, tudja-e, mit cselekszik és tetteit odaigazítja e a feladata által megszabott törvényekhez. Ugyan, mit ér, ha szerettek, de nem vállaljátok a felelősséget a következményekért! Akár szándékunkban áll, akár nem, mindig ‚valamire' nevelünk. S rajtunk múlik, hogy ez a valami olyasmi, amit nem akarunk vagy olyasmi, amit akarunk – önkény nélkül. Ez azonban egyértelműen csak egy valami lehet: pontosan az, amit a nevelésben teszünk. Olyan módon élünk együtt az emberrel, hogy számunkra ő a másik, a te. Nem méregetve, hanem szemlélve, nem használva, hanem megvalósítva. Azt szeretnénk számára, hogy saját lényegének megfelelően éljen, hogy ez a lényeg számára és számunkra egyaránt valóban jelen legyen. Úgy szólítva őt, hogy te, és ezzel felkeltve benne a te tudatát. Megismertetjük a mindenséggel és felébresztjük benne a mindenséggel szembeni bizalmat, hogy a velünk való kapcsolata révén megélhesse a teljes kapcsolatban való létet. Erre törekszünk, önkény nélkül. Nevelni csak az tud, aki ebben az örök jelenlétben áll és igazából azzal nevel, hogy ebbe vezet bele.”
Mi nem nevelés - nevelődés?
by matetoth @ 2007-03-19 – 18:12:26